Hogy csak álmomban láttalak,
Fekete hajam hófehérre
Vénült e három év alatt.
Három év... óh, több volt ez ennél,
Több volt nékem háromezernél,
Fogolynak év egy pillanat,
Fiam, ne bántsd a madarat!
Gyermekkorom szép idejére,
Hej, mostan mennyit gondolok!
Hogyha még egyszer visszatérne
Másként történne sok dolog.
Kalitkát többet nem faragnék,
Dalos madárnak békét hagynék,
(lépvesszőmre, jaj hány ragadt!)
Fiam, ne bántsd a madarat!
Van-e kalitkád? Ugye nincsen?
Törd össze mindjárt hogyha van.
Nézd, engem megvert az Isten:
Senyvedek rabul, hontalan.
Sorsom az mi a rab madárnak
Fiókáim epedve várnak:
És én repülnék, s nem szabad...
Fiam, ne bántsd a madarat!
Ne örvendj a madár dalának,
Kalitkából mely száll feléd,
Minden szava mélységes bánat,
S panasz, amért rabbá tevék.
Ha látod őt kalitkába zárva,
Gondolj a te édes apádra,
Ki még tán soká rab marad,
Fiam, ne bántsd a madarat!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése