Ágai Ágnes: Amikor nem vagy itt

Amikor nem vagy itt: fázom, 

és belebújok a köpenyedbe,                                                            

magamba szívom a dohány 

és borotvahab szagát, 

kinyitom az aktatáskádat, 

kezembe veszem a tollat, 

és a jegyzetfüzetet, 

aztán lefekszem az ágyba, 

és testednek helyet szorítok, 

leoltom a villanyt, 

végiggondolom milyen is volt 

a veled előtti korszak: 

várakozás valami 

biztos bizonytalanra, 

arra, hogy jössz, 

és hogyha elmégy, 

én fázni fogok, 

és belebújok a köpenyedbe, 

magamba szívom a dohány 

és borotvahab szagát, 

kinyitom az aktatáskádat,... 

Tehát a tárgyak? 

Vagy a tárgyakban rekedt mozdulatok? 

Kesztyűdben ujjad hív, 

sáladon a kockák felnevetnek. 

Amikor nem vagy itt, 

olyan töményen vagy velem, 

hogy átforrósodom.