soha többé meg nem szomjazik…”
(Jn 4:14a)
A nyári forróságban szinte minden gondolatunk a víz körül forog. Mielőtt elindulunk otthonról, megnézzük, van-e nálunk innivaló. A meteorológusok figyelmeztetnek bennünket, hogy folyamatosan pótoljuk az elvesztett folyadékot, vigyázzunk magunkra és egymásra. Tudjuk, hogy a testünknek vízre van szüksége. Ha nem iszunk eleget, elfáradunk, kimerülünk, rosszul leszünk.
Miközben azonban ennyire figyelünk a testünkre, felmerül egy csendes kérdés: vajon ugyanilyen figyelmesek vagyunk-e a lelkünkkel is?
Mert nemcsak a test tud kiszáradni. A lélek is.
Csakhogy a lelki szomjúság nem olyan látványos. Nem mutatja ki egy laborvizsgálat. Sokszor egészen észrevétlenül lopakodik be az életünkbe. Egyszer csak azt vesszük észre, elfogyott az örömünk. Minden nehezebbnek tűnik. Könnyebben elfáradunk az emberek között. Elfogy a türelmünk. Az imádság egyre rövidebb lesz. A Biblia egyre gyakrabban marad becsukva az asztalon. Az istentiszteletből kötelesség lesz, nem ünnep.
Pedig Isten nemcsak testnek teremtett bennünket.
Amikor megalkotta az embert, saját leheletét adta belé. Olyan lelket kaptunk, amely csak akkor találja meg igazi nyugalmát, ha kapcsolatban marad Teremtőjével.
Ezért tapasztaljuk meg sokszor, hogy hiába sikerülnek a dolgaink, hiába van munkánk, családunk, terveink vagy akár pihenésünk, mégis marad bennünk valami megmagyarázhatatlan hiányérzet. Mert vannak olyan szomjúságok, amelyeket sem pénz, sem siker, sem emberi szeretet nem tud végleg betölteni. A lelkünk Isten után szomjazik.
Éppen ezért olyan különleges Jézus szava a samáriai asszonyhoz. Nem egyszerűen vizet kínál. Élő vizet ígér. Olyan életet, amely újra és újra Istenből táplálkozik.
Talán ma is érdemes feltennünk magunknak egy őszinte kérdést. Ma már ittam eleget? Nemcsak a testem. A lelkem is? Volt ma néhány csendes percem Istennel? Elmondtam neki, ami a szívemben van? Meghallgattam, mit szeretne mondani az Igén keresztül?
A testünk minden nap kér inni. A lelkünk is! És milyen jó tudni, hogy Jézus ma is ugyanazzal a szeretettel kínálja az élő vizet, mint kétezer évvel ezelőtt.
Forrás: Napi Ige és gondolat
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése