nem egy út, ami könnyen járható,
hanem haza, amely ott kezdődik,
ahol a lelkünk csöndje érződik.
Ott van az utcában, ami még nem szép,
a megrepedt aszfalt, ami egy térkép,
ahol a csend ismer és visszanéz rád,
ahol becézett mindig édesanyád.
A konyha szagában vasárnap délben,
szavak, melyeket itt értenek versben,
nem hangzatos eskü és nem ígéret,
ahol majd utolér a népítélet.
Maradás, amikor könnyebb lenne menni,
a munka akkor is, ha nem tapsol senki.
Lehetőségek, melyekkel még élhetnénk,
felelősség azért, ami még a miénk.
Ez a föld nem tökéletes, sosem volt az,
de a története meséli mi igaz,
hibáival együtt tanított beszélni,
megszólít akkor is, ha most jobb hallgatni.
Ha szereted a hazád, óvod a veszélytől
nem az otthonod melegéből, kényelméből,
magasba emeled, amikor botladozik,
nem engeded el akkor sem, ha omladozik.
Mert a haza nem egy ékes dísz, nem jelszó,
otthon, amit tovább kell adni, nem végszó,
aki utánunk jön, és beleszületik,
büszke legyen a földre, hol eltemetik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése