Puszta Sándor: Halhatatlanság

A Pilisaljból, egészen fölig, 

Bűvülő kakukkszó kísért. 

Dalukban, lehet, bűn vagy babona – 

Mégis az öröklét kísért. 

Lent még kötődtem. De kezdem 

Megszokni, itt fönt, a csúcson állva. 

Csupán az első öt-hat perc 

Szokatlan a halhatatlanságba…

Puszta Sándor: Biblia

Most mondta el épp a hegyibeszédet. 

Kéklett az ég, mert szemeibe nézett. 

Nyúlt árnyaik a zöldes vízre dobták 

A nyugtalan fák s harántdőlt vitorlák. 

Szakadt hálókról kék, ezüst patakban 

Vízgyöngy szakadt s tűnt el a rőt iszapban. 

S egész közel az ismeretlen éghez, 

Nagymessziről a Tábor csúcsa fénylett. 

Méh zümmögött. Madárka szólt. 

És drága Arany kalászok ájultak a nyárba. 

Az öböl mögött a visszhang zokogott, 

Mert hallotta, hogy a „sírók boldogok!” 

És este lett. Szállt két évezred szárnya. 

Akkor léptem én épp a Bibliába. 

Uram, mondd, mi lesz üdvösségem sorsa? 

Lehajolt. S valamit írt lassan a porba…

Puszta Sándor: Titkok között folyik életem

Titkok között folyik életem: 

virágkehely és holt bogárka szárnya, 

napkorong a tenger kék vizén 

vagy ősz hajszál anyám hajába, 

mind titok az Isten tenyerén. 

(Róma, 1936)

Szabó Magda

" A te életeden csak az Úr fordíthat, és ha fordítani akar, akkor már meg is tette, és elrendelte a születésed percében, elkárhozol-e vagy üdvözülsz. Ami a születésed és a halálod között történik, az nem számít. Az csak egy pillanat."            

        

Ady Endre: Finita...

Vége van. A függöny legördült, 

Komisz darab volt, megbukott. 

Hogy maga jobban játszott, mint én?... 

...magának jobb szerep jutott! 

Én egy bolond poétát játsztam, 

Ki lángra gyúl, remél, szeret - 

Maga becsapja a poétát, 

Kell ennél hálásabb szerep?!...  

Kár, hogy kevés volt a közönség. 

Nem kapott illő tapsokat, 

Pedig ilyen derék játékért 

Máskor kap rengeteg sokat. 

Mert e szerep nem most először 

Hozott magának nagy sikert: 

Volt már olyan bolond poéta, 

Aki magának hinni mert...  

Én magam e csúfos bukásért 

Vádolni nem fogom soha, 

Ez volt az utolsó csalódás, 

A szív utolsó mámora. 

Egy percig újra fellángoltam, 

Álom volt, balga, játszi fény; 

Megtört egy kegyetlen játékon, 

Leáldozott egy lány szivén...  

Vége van. A függöny legördült, 

Végső akkordot rezg a húr, 

Elszállt a hitem, ifjuságom, 

Utolszor voltam troubadour... 

Eddig a vágy hevéért vágytam, 

Most már a hitben sincs hitem, 

Ártatlanság, szűzi fehérség 

Bolond meséjét nem hiszem.  

Vége van. A függöny legördült, 

Komisz darab volt, megbukott, 

Rám tán halálos volt a játék, 

Magának érte taps jutott. 

Így osztják a babért a földön, 

Hol a szív sorsa siralom... 

...hány ily darab játszódott már le 

Ezen a monstre-színpadon?!    

Túrmezei Erzsébet: A legnehezebb kérés

" Legyen meg a Te akaratod!“ 

Ha elkerülnek gondok, bánatok, 

könnyű kimondani. De ha nehéz 

órák jönnek, s az öröm ködbe vész? 

Ha a szív vérzik, a lélek zokog, 

ha éjszakának tűnnek nappalok, 

eltördelni mégis a mondatot, 

hogy " legyen meg a te akaratod!“?   

Inkább sikoltanék: " Atyám, ne, ne! 

Miért kell ennek így történnie? !“ 

Szívem keserű lázadásba jut, 

ha érthetetlen előtte az út. 

Sírva tesz fel kínzó kérdéseket: 

" Én Istenem, hát ez a szeretet? !“   

Aztán elcsitul: " Bocsáss meg, Atyám! 

Te szeretsz engem híven, igazán. 

Kínban vergődő szívvel is tudom: 

Te vezetsz engem a legjobb úton. 

Ellenemre is véghezviheted, 

de szívem attól nem lesz csendesebb. 

Taníts meg hát szívből kiáltani 

ne csak szájjal, de szívvel mondani: 

" Ahogy te akarod, ne ahogy én!- 

A békesség csak így lesz az enyém.   

Lehet az út tövises, meredek, 

amerre vezetsz, bátran mehetek. 

S mindennapi kérésem az marad: "

Add, hogy csupán Téged kívánjalak!-   

" Legyen akaratod-, ha nap nevet. 

" Legyen akaratod-, ha éj temet. 

Legyen most és mindörökké! Igen! 

Fogd meg a kezem, fogadd el a szívem! 

Ha utam célját el is takarod: 

Hiszek! Legyen ahogy Te akarod!

  

Károlyi Amy: A küldött

Mikor már elment, 

akkor tudod, 

hogy angyal járt bent.   

Nem volt szárnya, 

de mégis volt szárnysuhogása,   

oly zajtalan, oly észrevétlen: 

Az Isten járt itt angyalképpen   

Az Isten, aki mindig itt van, 

csak nem hallod, mert olyan zaj van.   

Elküldte követét a csendet, 

a küldött képében Ő jelent meg.

Egerpataki Ernő: A felhő

A felhő, mely tegnap kék alapon 

fölém tornyosult s figyelt utamon, 

most 

harmatgyöngyös hajnalon 

fenyőktől tépázva a dombaljon 

vár 

melegítő napsugárra, 

hogy mint emelkedő meleg pára, 

hűlve, 

felhővé lehessen újra, 

s új utamon ismét kísérőm, 

ha indulok, 

mert erős bennem a menni akarás 

a célt elérni elhatározás.  

Valahol, 

egy gyönyörű, új virág nyílik, 

az üzent értem.

Egerpataki Ernő: Ritka madárfütty és…

Távolról a bércek vad romantikája 

csalogat, 

Idelent békés harmónia 

csábít: 

Fenyvesek, gyanta- és gombaszag, 

tüdőt tisztító levegő, 

Rengeteg suttogása, hegyi patak 

zubogása; 

mélyítik köröttem a csendet, 

Ritka madárfütty 

követ utamon a rengetegbe, 

Egy kis csikó-szellő 

rám kacag 

s tovanyargal, 

Ficánkol bennem 

a szabadság 

valósága.

Egerpataki Ernő: Megkésve, úton

Négyen voltunk:  

a Hegy,  

az Út,  

a Holdvilág  

és – a sötéttől tartva –  

jómagam  

a késő estén,  

melynek már szinte  

éj-teste volt,  

A Hegy alámerült  

a Csendbe,  

az Út  – 

a Holdvilágos tájba –  

végtelen árnyékomként  

elém nőtt. 

A Hosszú-tó partján  

egy mormota altatót fütyült.  

Egerpataki Ernő: Csendbe olvadva

Mily halk a fák magánya  

és türelme.       

szép erdei csendbe olvadok:  

bensőséges kapcsolatban  

a természet  

titkait megosztja velem.  

Gyönyörű nyugalom, hallgatás.  

Bakancstalp tompa tam-tamja  

roppantja a csendet.  

Mintája  

az érintetlen fehérben  

az éppeni voltba  

visszavezet

A nap gondolata

 A békesség nem a viharok hiányát jelenti. 

A békességet az adja, hogy tudjuk: Krisztus velünk van.

 

Jevgenyij Vinokurov: Ő

Mellém ül enni. 

Asztalon az étel. 

Rám szól: egyél! 

És megadom magam. 

Csörömpöl, istennő, a sok edénnyel. 

Olvas. Söpör. Szalad, mert dolga van. 

Mezítláb ténfereg öreg zakómban, 

vagy fölveri a konyhát éneke. 

Szerelem ez? Dehogy. 

Mi is valóban? 

Csak ennyi:                    

                   elmegy - meghalok bele.

Rab Zsuzsa fordítása

Jevgenyij Vinokurov: Kérés

Ember vagyok. Kérlek, szeressetek. 

Egy pár golyó, mely belülről világít - 

ez a szemem. Szerveim rendesek. 

Ez itt az orrom. Meggyőzök akárkit:  

ember vagyok, Isten képére gyúrt. 

Ez ő - ez én ... Ki mondja: nem hasonlít? 

Kezem ... éppen cigarettára gyújt. 

A szám - amint nevet, rándul vagy ordít.  

Ember vagyok. Ne többért: ennyiért  

szeressetek! Csak mert szemernyi szikrát  

hordok magamban, morzsa fényt...  

Ember vagyok, kérlek, szeressetek hát.

Rab Zsuzsa fordítása

Váci Mihály: Kettesben önmagammal

Aki voltam, milyen messze van tőlem!

S aki leszek, az már milyen közel.

Már utolér, mellém lép, támogat,

és átölel.

Bíztatva suttogja: Ne félj!

Valahogy majd csak megleszünk.

Hiszen szívünk marad a régi,

s ketten talán csak megőrizzük

az eszünk.