" És hat nap múlva magához vette Jézus Pétert és Jakabot és Jánost, és felvitte őket csupán magukban egy magas hegyre. És elváltozott előttük."
Márk 9,2
Jézus a megdicsőülés hegyén nem olyan volt, mint amilyennek eddig ismerték tanítványai. " Ruhája fényes lett, igen fehér, mint a hó." El tudjátok képzelni, hogy mit élhettek át a tanítványok?! Az, Akit egészen közelről ismertek, Akivel együtt ettek, együtt vándoroltak az országúton, hirtelen átváltozik, és egy ragyogó, fehér alak áll előttük. Aztán megjelenik Mózes és Illés. Mózes a törvény, Illés a próféták. A Kijelentés beteljesülése. Egy másik evangélium elmondja, hogy Jézus haláláról beszélgettek (Lk 9,31). Kinek volt erre szüksége? Jézusnak? Neki is, mint utolsó megerősítésre a szenvedése előtt; beszélhetett olyanokkal, akik értették őt. Jézusnak is szüksége volt arra, hogy a földön erősítést kapjon a mennyei világból. De még inkább a tanítványoknak - és nekünk -, mert ott megláthatták, hogy igazán kicsoda Jézus. Mennyei dicsőségben láthatták Azt, Aki velük együtt vándorolt. Aztán jött a fényes felhő, minden eltűnt, és nem láttak mást, csak egyedül Jézust. Egy mondatot is hallottak: " Ez az én szerelmes Fiam; őt hallgassátok!" Hallhatták, hogy ez a férfi ott előttük - aki majd a kereszten függ tehetetlenül, véresen - Isten Fia: Maga a testet öltött Isten! Nekünk ezen a földön nem lehet mást látni a mennyből, csak Jézust egyedül. A tanítványok elől minden eltűnt, de maradt Valaki. Milyen jó volna, ha meglátnád azt a Valakit, Aki mindig marad: otthon, a legnehezebb körülmények között is, amikor már senkid nem lesz, és ha elmúlik az egészséged, akkor is. Ha Ő veled marad, semmi és senki nem fog hiányozni.
Forrás: részlet Trausch Liza "... beszéded megelevenít ..." - Áhítatok minden napra című könyvéből.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése