Lucian Blaga: Cseppkő

A lelkem hallgatás –

és ahogy békésen állok, meredten

mint kőaszkéta,

úgy tűnik,

hogy cseppkő vagyok egy óriásbarlangban,

melynek az ég a boltozata.

Lágy,

lágy,

                           lágyan hullnak a fény                           

és nyugalom cseppjei – szakadatlan

az égből

és megkövesednek – bennem.

Balázs F. Attila fordítása

Szabó Lőrinc: Ujjaink

Úgy bújtak össze ujjaink, 

csókolva egymást kétszer öt 

combjukkal, mint szeretkező, 

fantasztikus kis állatok;  

úgy fuldokoltak ujjaink 

egymásban tehetetlenül, 

mint elítélt, vak rabok a 

halál ketrec-vasai közt;  

irigyeinktől ujjaink 

mégis oly percet loptak el, 

hogy hosszú, boldog éjszakát 

álmodtunk végig azalatt;  

aztán a két kéz úgy pihent 

egymásban mozdulatlanúl, 

mint két öngyilkos szerető, 

akit már együtt fed a föld.

Leonard Cohen : A Thousand Kisses Deep

Leonard Cohen : A Thousand Kisses Deep

Baranyi Ferenc: Valami mindig közbejön

Valami mindig közbejön: távolban tengő vén apádnak 

Sós parlaggá szikesedett magánya fehérlik utánad, 

Futnál hozzája bűntudattal, autóbuszon vagy gőzösön, 

Futnál hozzája szüntelen, de valami mindig közbejön.  

Valami mindig közbejön: mosolyognál az elesettre 

S nem lelné arcodon helyét a köznapok csip-csup keserve, 

A csüggedőkre biztatón, a lányokra ingerkedőn 

Mosolyognál szíved szerint, de valami mindig közbejön.  

Valami mindig közbejön: lehetne felbujtó az álom 

S nem csillapító szunnyadás koncul kapott, kényelmes ágyon, 

Álmodhatnál egy igazit vetetlen, parttalan mezőn, 

Álmodhatnál, mert volna mit, de valami mindig közbejön.  

Valami mindig közbejön: forró igazra nyílna ajkad, 

De mielőtt kimondanád, engedsz a langyos féligaznak, 

Hisz a gyermeknek bunda kell, meg kiscipő is télidőn, 

Lehetnél hős, nemcsak derék, de valami mindig közbejön.  

Valami mindig közbejön: létfontosságú semmiségek 

Miatt halasztjuk mindig azt, mi életté tenné a létet, 

Pedig adódna még idő kifogni az adott időn, 

Igen, adódna még idő, de valami mindig közbejön.

Petőcz András: Tűzpiros ruhában

Szép ez a hallgatás, szép a hallgatásod. 

Moccanatlan, lélegzetvisszafojtva figyeled 

meglassult mozdulataimat. Meglassult 

mozdulataimat: moccanatlan és lélegzetvisszafojtva.  

Tűzpiros ruhában, várakozik. Fekete 

hajában pirosló rózsaszirom. Tűzpiros ruhában

áll, és csöndesen mosolyog. Fejét felemelve, 

tűzpiros ruhában, csöndesen mosolyog.  

A hallgatásod szép. Szép és komoly a hallgatásod. 

Megsűrült hóesésben sétálunk, körülöttünk 

moccanatlan, elhalkult figyelés.  

Elhalkult, mozdulatlan figyelés, körülöttünk. 

Tűzpiros ruhában, pirosló rózsaszirom. Fejét 

felemelve, csöndesen mosolyog. Várakozik.

Fésüs Éva: A lényeg

A szépben az a legszebb, 

ami leírhatatlan, 

a vallomásban az, 

ami kimondhatatlan, 

csókban a búcsúzás 

vagy nyíló szerelem, 

egyetlen csillagban a végtelen. 

Levélhullásban erdők bánata, 

bújócskás völgy ölében a haza, 

vetésben remény, moccanás a magban, 

kottasorokban rabul ejtett dallam, 

két összekulcsolt kézben az ima,

remekművekben a harmónia, 

részekben álma az egésznek, 

és mindenben a lényeg, 

a rejtőzködő, ami sosem látszik,

de a lélekhez szelídült anyagban 

tündöklőn ott sugárzik.

Petőcz András: A kínai nő

Biciklivel jár a kínai nő, 

nem száll metróra, 

busszal sem közlekedik.  

Jól beszél kínaiul a kínai nő, 

és megtanult angolul is, 

meg számos idegen nyelven.  

Sanghajban született a kínai nő, 

egy toronyház 32. emeletén 

élte le túlzsúfolt gyerekkorát.  

Most egy vidéki ország 

üres utcáin bolyong a kínai nő, 

ijedten nézi a kihalt sikátorokat.  

Vidéki ország, suttogja bele 

az éjszakába az elárvult kínai nő, 

és kicsinke kínai szívébe  

ismeretlen rémület költözik.

Karácsony 2021

Áldott, békés karácsonyt kívánok minden kedves olvasómnak!

A nap gondolata

          Jézus Krisztus Isten karácsonyi ajándéka számodra. Néhányunk karácsonyról karácsonyra él úgy, hogy sosem bontotta ki a világ legjobb ajándékát: Isten ajándéka a megváltás. Egyáltalán miért ünnepled a karácsonyt, ha ki se akarod nyitni a legnagyobb ajándékot? Nincs értelme becsomagolva hagyni azt az ajándékot, mely magában hordozza a múltad bocsánatát, az életed célját és a mennybéli otthonod. 

              

Bob Gass: A karácsony Krisztusról szól!

„ Bementek a házba, meglátták a gyermeket anyjával, Máriával, és leborulva imádták őt.” (Máté 2:11) 

        A legszerényebb körülmények között született, az ég mégis tele volt angyalok énekével. Egy istállóban jött a világra, egy csillag mégis odavezette több ezer kilométerről a gazdagokat és nemeseket, hogy imádják őt. Születése ellentmondott az élet törvényeinek, halála pedig ellentmondott a halál törvényeinek; nincs nagyobb csoda, mint az ő születése, élete, halála, feltámadása és tanításai.  

       Nem volt gabonaföldje és halastava, mégis megvendégelt ötezer embert, és még maradt is a kenyérből és a halból. Soha nem ment végig vörös szőnyegen, de járt a vízen, és az megtartotta. Kereszthalála a legnagyobb igazságtalanság volt, de Isten szemszögéből nézve kisebb ár nem lett volna elég megváltásunkra. Amikor meghalt, kevesen gyászolták, Isten azonban fekete lepellel takarta el a Napot. Akik megfeszítették, nem remegtek attól, amit tettek, a föld viszont megremegett alattuk.  

       A bűn meg sem érintette. A romlás nem kerítette hatalmába testét. A talaj, melyet vére festett vörösre, nem követelhette porát. Három évig hirdette az evangéliumot. Nem írt könyvet, nem volt főhadiszállása, és nem alapított semmilyen szervezetet.  

       Kétezer évvel később mégis ő az emberiség történelmének központi alakja, minden igehirdetés örök témája, a korok fordulópontja és az emberiség egyetlen megváltója.  

       Az ünnep és ajándékozás napjaiban csatlakozzunk a bölcsekhez, akik „leborulva imádták őt”! Ne feledjük: a karácsony Krisztusról szól!

Forrás: Mai Ige

Katona Béla: Azt jelenti ez az ünnep, amit jelentenie kell?

" Íme, a szűz fogan méhében, és fiút szül, és Immánuélnak nevezik majd” – ami azt jelenti: Velünk az Isten. (Mt 1:23)              

         Karácsony van. Mit jelent ez számunkra? Azt jelenti-e, amit jelentenie kell? Balga kérdésnek tűnik ez utóbbi, pedig egyáltalán nem az. Ha megkérdeznénk sok embert, hogy mit jelent neki a karácsony, jellemzően ilyen válaszokat kapnánk: a szeretet ünnepe, együtt a család, jókat eszünk (és iszunk), ajándékozás… Persze lennének más válaszok is. Ilyenek például: nem szeretem ezt az ünnepet. Magányos vagyok. Nincs senkim. Az év legnehezebb napjai ezek számomra. Nem sorolom tovább, pedig lehetne. Inkább térjünk vissza a kiindulópontra: azt jelenti-e ez az ünnep, amit jelentenie kell?  

         Mit kell jelentsen ez az ünnep? Azt, hogy velünk az Isten. Azt, hogy egyszülött fiában, az Úr Jézus Krisztusban velünk az Isten. Közénk jött, emberi testet öltött, megszületett az Isten. Hatalmas üzenet ez: veled vagyok. Ezt mondja az Úr neked. Lehetsz egyedül, lehetsz a családoddal együtt, lehetsz szomorú, vagy nagyon vidám, ehetsz keveset, vagy többet, mint máskor szoktál, kaphatsz és adhatsz ajándékot, akkor is erre gondolj: veled van az Isten. A legnagyobb ajándék már a tied: Jézus Krisztus. Illetve az a helyzet, hogy megajándékozott vagy, ám kell valamit kezdeni az ajándékkal: át kell venni. Hogyan lehet ezt Jézussal megtenni? Hit által. Csak hit által.           

          Ha elhiszed, hogy Jézust hozzád, neked, érted küldte a hatalmas Isten, és ennek a hitnek az áldásaiban részesülsz, akkor áldott karácsonyod lesz akár egyedül, akár a szeretteiddel, vagy azok egy részével töltöd. Karácsonykor Jézussal ünnepelj és Jézust ünnepeld! Legyen Ő az ünneped középpontja. Igen, belefér az ünnepbe még sok más személy és dolog is, de nem Jézus helyett, hanem csak Jézus után. 

Forrás: Napi Ige és gondolatok

Ady Endre: Karácsony (Harang csendül)

 

Elmondja Szabó Gyula

 I.  

Harang csendül,

Ének zendül,

Messze zsong a hálaének,

Az én kedves kis falumban

Karácsonykor

Magába száll minden lélek.

Minden ember

Szeretettel

Borul földre imádkozni,

Az én kedves kis falumba

A Messiás

Boldogságot szokott hozni.

A templomba

Hosszu sorba

Indulnak el ifjak, vének,

Az én kedves kis falumban

Hálát adnak

A magasság Istenének.

Mintha itt lenn

A nagy Isten

Szent kegyelme súgna, szállna,

Az én kedves, kis falumban

Minden szívben

Csak szeretet lakik máma.

  II.      

Bántja lelkem a nagy város

Durva zaja,

De jó volna ünnepelni

Odahaza. 

De jó volna tiszta szívből

- Úgy mint régen -

Fohászkodni,

De jó volna megnyugodni.

De jó volna mindent, mindent

Elfeledni,

De jó volna játszadozó

Gyermek lenni.

Igaz hittel, gyermek szívvel

A világgal

Kibékülni,

Szeretetben üdvözülni.

III. 

Ha ez a szép rege

Igaz hitté válna,

Óh, de nagy boldogság

Szállna a világra.

És a gyarló ember

Ember lenne újra,

Talizmánja lenne

A szomoru útra.

Golgota nem volna

Ez a földi élet,

Egy erő hatná át

A nagy mindenséget,

Nem volna más vallás,

Nem volna csak ennyi:

Imádni az Istent

És egymást szeretni...

Karácsonyi rege

Ha valóra válna,

Igazi boldogság

Szállna a világra...

Orbán László: Nyugdíjasok karácsonya

Íme, újra itt van december hónapja,
És mi ünnepelni jöttünk karácsonyra.
Tavaly is együtt voltunk e napot várva.
Sok víz folyt azóta az öreg Dunába.

Közben már többször is nehéz hírek jöttek;
Néhányan közülünk „örökre elmentek”.
Múló napjainkban csak ez változatlan:
Gyermek jött el a betlehemi jászolba.

Jóllehet, Ő értünk szegényen született,
Megízlelte velünk a földi életet.
Legyen hát ma nekünk legnagyobb kérdésünk:
Tudjuk-e, értjük-e, Ki született nékünk?
Isten volt elrejtve a kicsi Gyermekben.

Szentlélektől fogant meg egy tiszta Szűzben.
Ővele a földre égi béke jött el,
Megnyeri a békét, aki Reá figyel.

Ez nehéz időkben bátorítja szívünk,
És napjainkban is biztos menedékünk.
Megőriz, hogy képmutatók sose legyünk,
Mert ez aláásná krisztusi hitelünk!

Idős éveinkben sem hiába élünk,
Nyugdíjas korunkban van kötelességünk.
Az unokáink is jogosan várják,
Hogy legyünk számukra világító fáklyák.

*
„Az Ige testté lett, s lakozott közöttünk”,
S így szeretetének hordozói lettünk.
Dicsérjük karácsony örök üzenetét,
„Hirdetve az Úrnak kedves esztendejét”.

Bódás János: Én elhiszem

Megszületett Isten Fia, 

világra hozta Mária, 

kire leszállt a Magasságos,

Aludt a város.  

Szűz szült, csillag kelt, ég kinyílt, 

Angyalok hoztak égi hírt : 

legyen Istennek dicsősége, 

s a Földön Béke!…  

Míly titok ez! Mint szép mese! 

Meg se értheti senki se, 

akinek alszik még a lelke, 

legyint nevetve.  

De én szívemre hallgatok, 

nekem boldogság e titok, 

s halálig vallja szám, szívem: 

- én elhiszem!  

Hiszem, mert ez üdvöm ügye. 

Ha az Ég és a Föld frigye 

szűzben gyümölcsöt nem terem, 

- mi lesz velem?  

Hiszem, hogy Ő az, Ki értem élt, 

értem áldozta életét, 

s ha ellep is a bűnök mocska, 

vére lemossa.  

Hiszem, mert nincs más élet, út: 

mennybe csak Ő nyithat kaput, 

s mit itt nem, - ott mindent 

megértek, ha majd belépek.  

Hát lehet-e, hogy ne örvendjek, 

hogy megszületett az a Gyermek? 

Isten szerelme Földre szállott, 

legyen érte örökre Áldott!

Túrmezei Erzsébet: Ádventi követség

Vasárnap. Ádventi, utolsó.
Rá gondolok, Aki testté lett.
Ura volt térnek, időnek,
s foglya lett az időnek, térnek.

Rá gondolok, Aki gyalog járt.
Útszéli virágra mosolygott.
Bezárva a térbe, időbe,
viselte az emberi sorsot.

Foglya lett a térnek, időnek,
hogy én fogoly, szabad lehessek.
Hogy egyszer a téren, időn túl
szabad szívvel hazamehessek.

Megérkezünk. Az útnak vége.
Ádventi harangok zenélnek
Róla, aki ma is bezörget,
az Igéről, aki testté lett.

Gyalog, hajón, autón, vonaton,
mindegy, csak ott menjen mindig a lábam,
míg hazaér téren, időn át,
mindenütt a lába nyomában.