Uram - Te azt mondtad: gyümölcseiről ismerni meg az embert.
Ó, add, Uram, hogy ne gyümölcs, hanem virág legyek,
mert akkor dől el:
bot-e az, vagy fűzfavessző, vagy gyöngyvirág, vagy aranyeső,
mert ekkor dől el.
az élet ütemére mivé éled, lassan, észrevétlen - ha megnő.
Ha aranyeső volnék - leszállnának kelyhem méhébe
a színes pillangók, a szorgos méhek
s vinnék belőlem szét az ujjongás porát, dalaimat, az enyhülés
harmatját, vinnék széjjel az élet - réten
és én mindenkit beengednék szirmaim fogadótermébe:
a hívőt, a szenvedőt, a magányost, a megfáradtat, a hitetlent.
Ha gyöngyvirág volnék - ott illatoznék az Isten asztalán,
míg tündöklő fényességben megtörik a kenyeret -
zsoltárok harsannak, igék égnek, hatalmas erejű vigasztalás
s ekkor akarva, nem akarva
imádkozó gyöngyfürtjeim a teremben széjjel peregnének.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése