Ringott a harang, ringott a hangja,
ringott magában önmaga hiánya.
Hallgattam magamban.
Egyedül voltam
és lettem vele
és féltem azután, hogy eltűnök nélküle.
Mert amíg a harang szól,
benne szól a lelkem,
míg a lelkem benne szól,
elhiszem a létem.
Vágyom hallani remegését, rezgését a
hangnak.
Szállj túl a városon, vidd messzire
magad!
Vidd el az űrt, vidd hiányod!
Töltsd be vele a világot.
Az ember oly ritkán hallja,
s ha hallja sem hallja.
Ez az Isten hangja.
1 megjegyzés:
Nagyon szép, ölelés!
Megjegyzés küldése