már csak néhány fénysugár jelzi maradványait.
A fecskék kicsiny szárnyaikon ringatózva
szelik át az égbolt levegőjét.
S egyszerű daluk, mint gyönyörű muzsika,
úgy töri meg az alkonyat csendjét.
A hold már felkelt,
s mint sarló üzenve szól:
az est már itt van, közeledik.
A felhők hosszú, bíbor ruhát öltöttek,
melyet néhol királynak járó kék tör meg.
Mint úri hölgyek, kik bálra öltöztek,
királyi menyegzőre készülnek.
A szél kedvesen borzolja a fák leveleit
és a rét színpompás virágait.
A hegy már egyre sötétebb,
de az erdő újra éled,
őzike nesze hallatszik a bokor sűrűjében.
Szarvasok szökkennek sziklahalmokon
eleség után kutatva,
vígan játszadozva egymást kergetik.
A szirten nyúl ül magában,
párját kérleli, mint szerelmes ének,
mely hívogató a szívnek,
úgy édesgeti.
Már megjelentek az első csillagok,
mint apró lámpások világítanak
a messzeségben.
A szirtek között lyuk tátong,
mint egy feneketlen tó mélysége,
mégis valami furcsa hangtól zajos.
Kölyökrókák ugrándoznak,
szüleik éjszakai lesre várnak.
Gyönyörködöm!
Az Úr munkája ez,
minden az ő kezének alkotását dicséri.
Gyönyörködjetek!
Az ő szava szólt, s meglett minden,
amit ő teremtett.
S örvendezett leheletének alkotásain.
Így nézzétek!
Csodáljátok kész műveit!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése