találkoztam az ősszel.
Sokáig babráltuk egymás arcán a szántások
nedvesedő barázdáit,
megbeszélésünk szigorúan négyszemközti jellege
lényegtelenné oldotta
az elmúlt évszakok lelkesült pillanatait.
Döbbenten vizsgáltam a szemét,
benne mostani magamat a sebesült foncsoron át.
Szemhéjaim börtönében
az egykori kamasz nézett maga elé
már akkor is szomorúbban,
mint amennyire a helyzet indokolta volna.
Láttam az őszt, ő engem.
Álltunk a buszmegállóban, vártunk.
Hallgattunk, néztük a zsugorodó féklámpákat.
Szólhattunk volna valamiről,
de nagy volt a zaj bennünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése