2024. október 3., csütörtök

Sam Taylor: Pokoli dal












Életem közepén bolyongtam, 
mikor a tornyokba szálltak a gépek, 
életem kellős közepén bolyongtam, 
amikor a megrengő üvegistenségek  

összerogytak, amikor az egy helyben álló 
fiatalasszonyt bomba röpítette égbe – 
sötét erdőtől és leopárdoktól távol, 
életem kellős közepén bolyongtam éppen –  

amikor az éjjelnappali boltban 
a kasszás vissza több aprót adott, 
életünk kellős közepén bolyongtam, 
mikor a hatalmas kamionokra rakodott  

szárnyak mellettem húztak el, 
az üvegpalota folyosóin bolyongtam, 
és próbáltam kijutni, menekülni kell, 
keringtem körbe-körbe, és titokban  

zöld nyelveken sírtam, nem tudtam én magam se, a – 
sötét erdőtől, oroszlántól távol – 
kezemben Fritos, oldalas, jeges tea, 
és ereimben áramló webszájtok.  

Szirénazúgás, lógó vezetékek, 
a rohanó tömeg űzött és elszánt, 
mint én. Mégsem tudtam, a széken 
ülve várjam-e csak életem fakulását,  

amíg fejem fölött a szomorúság 
arany zuhanyrózsái a tűzoltó készülékek, 
és az összes folyosó összes oldalán 
vérvörösen villognak a vészfények,  

avagy csak rohanjak netán lépcsősorról 
lépcsősorra, csókoljak-e 
női térdet és férfi homlokot kábán, talán 
a rimánkodó és dallamos segélykiáltásoktól betépve,  

egyik életből a másikba lépve be 
és rögtön továbbrugaszkodva onnan. 
Igen, mikor rátaláltam az életemre, 
én épp a torony közepén bolyongtam.

Mohácsi Balázs fordítása

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése