És hordozzuk, mint fájó, büszke titkot.
Mindent felírunk: az elorzott kincset,
A szöget, a tövist, a börtönt, bilincset.
Mindent felírunk: sebet, lelkit, testit,
A szégyen bélyegét, mely rajta vereslik.
Mindent felírunk: a keservek kelyhét
És lobogóink tiprott, tépett selymét.
Mindent felírunk: a nekünk fent baltát
És álmunk megbolygatott nyugalmát.
Mindent felírunk: a megfojtott szót
És egyenkint a sok-sok bujdosót.
Mindent felírunk: féltett asszonynépünk,
Könnyünk és mindennapos rettegésünk.
Mindent felírunk: mindent, ami érték:
Gazdag aranyát és szegény fillérjét.
Egy jó szót tőlük megtanulunk végre,
S majd: „Cine mintye” – megfizetünk érte!
1919. január 17.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése