2024. október 3., csütörtök

Keresztúri Mária: Bihari nagyapám

„ úgy van az jól, hogy mindenki tegye a dógát"  
Mormogta nagyapám kackiás bajsza alól,  
midőn morzsolta a kukoricát.   

Bölcs öreg hírében állt. 
Csak legyintgette, nem sújtotta ostorát,
Mikor nógatta erőtlen lovát. 
„ ha nem bírja, hát nem bírja." 
Szeretettel abrakolta.   

Tette a dolgát.   Etetett, itatott, 
munka végeztével békésen horkantott. 
—De csak ima után. 
Mindig imádkozz kis unokám! 
Ellágyult hangon szólított. 
Ilyenkor, az egyébként, szigorú szemében 
csillag ragyogott.   

Mese helyett, az életre tanított.   
„ úgy feküdj le, mintha holnap meghalnál,  
úgy kelj föl, mintha örökké élnél"  
Nem tudta kitől származik a mondás  
(én sem tudom.)   

Úgy van az jól, ha mindenki teszi a dolgát 
családért 
faluért 
városért 
másokért 
önmagáért.   

Ahogy teszi: a tavasz, a nyár, az ősz, a tél.  
Teszik az ünnep, és hétköznapok az éjszakák.   

Teszi a fészekrakó madár,  
és fütyül hozzá jókedvében.   

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése