Nagy István Attila: Zelnicemeggy

Emeli az este a ködöt, 

álomfehér csönd a rétre száll, 

a vékony ágakra levelek ülnek, 

amíg a hold arcomra szitál. 

Magához hív a nyírfaerdő leánya: 

zelnicemeggy fehéren habzó virága - 

messziről imát suttog az ifjúság.