2024. október 18., péntek

Gát István: Maradj velem

Maradj velem, ha utcák vadonában, 
nyüzsgő tömegben társtalan bolyongok 
és összefog mindenki ellenem, 
bűn buktatóin ne botoljék lábam, 
védőn, mint vándort ráboruló lombok: 
takarj be s fordítsd befelé szemem. 

Maradj velem s kísértetes magányom 
rémségeít rámzúdulni ne engedd, 
nincs hajladozóbb nádszál kívülem 
s ha lelkem tépelődve sok talányon 
testem törékeny cserepében szenved: 
szép szavaidra nyisd meg a fülem. 

Maradj velem, ha úttalan utakra
terel a képzelet vad vágtatása, 
ha nyugtalan szív tétován vezet 
s kalandok fényei után kutatva 
nyugalma sírját esztelenül ássa: 
tedd homlokomra hűsítő kezed. 

Maradj velem, ha elragadna lázam, 
fékezz, ha vérem és vágyam csíhol még, 
sötétre szürkít már az alkonyat, 
mind mélyebbre kell magamat alázzam 
s ha rossz ritmusra hamisan dalolnék: 
te szólj helyettem s vedd el hangomat. 

Maradj velem, ha éj sötétül kinn-benn 
és benne elmerül és semmivé lesz 
dal, ifjúság, barátság, szerelem, 
ha, mindent elhagyok és- elhagy minden: 
örök szépségre és ifjúságra élessz 
s maradj örökre Te, csak Te velem!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése