hol új és mérhetetlen légkört kutathat át?
Lásd, így száll büszke lelkem a végtelenbe veszve,
ha távolból megérzem szíved sugallatát.
Nézted már csendes este, hogy gyúl ki fent a lámpa,
mely réteken világít, erdőkön át vezet?
Lásd, így ragyog szememben a hűség tiszta lángja,
ha megfogom szelíden fehér márványkezed.
Figyelted már, hogy éjjel a fák miről regélnek,
mikor szellők ringatják a rózsák illatát?
Lásd, így dalolnak bennem a zengő költemények,
ha álmaim homályán szépséged villan át.
Az Úr mindenható fent: a sasnak szárnyat adhat,
a földnek sárga lámpást és dalt, ha este lett —
te bájt kaptál az égtől, titokzatos hatalmat,
én szívet, érted égőt, forrót, szerelmeset.
Blanzi, 1845.
Fordította: Bardócz Árpád
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése