a nagy gravitációban megállok kicsikét,
hogy rád gondoljak,
csak áztassátok esőcseppek száraz számat,
szememet, hajamat,
lebegve, huncutul cicázzatok velem
ma délután,
és fent, a felhők fölötti kozmikus sugárzásban
táncoljatok,
vegyetek körül fékezhetetlen villámok,
áramoljatok felém szerelmi tüzek,
olvadj jég,
jégkristályok olvadjatok,
a világot átfogó áramkört hűsítsd le
jóságoddal, értelmeddel,
légy áldás, mint dús eső
a villámlás kisülésekor,
olyan vonzó ma ebben a záporesőben
a várakozás,
a Föld felszínén elalélok,
míg megérkezel...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése