Takarója a sötét, őrzi majd az álmát.
Altatódalt mesél majd a csillagok serege,
S édes súlyként nehezedik álomra a szeme.
Strázsaként a sápadt Hold őrzi őt s vigyázza,
Mint magányos ember, útját egyedül járja.
Éberen figyeli az alvót, ne zavarja senki,
Hisz nemsoká' virrad már; ébredni kell s menni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése