2024. október 11., péntek

Rakovszky Zsuzsa: December

Birtokba venni miért kívánjam 
e meddő és sötét időt? E nyirkos és 
villanyfények között imbolygó délutánban 
kinek érzékei ne sejtenék meg az év 
legmélyebb pontját – a várakozás idejét, 
az átmenetét? A közt vagy átjárót két ismeretlen 
tér közt… A vonulást a kiszáradt medren át. 
Az üzletek fölött, fenyőgallyak közé fűzötten 
mezítelen villanyégők világolnak a ködben, 
melynek sem centrumát, sem szilárd 
partját nem érezni. Érzékeim is alacsony lángra 
csavartan 
égnek. Miért akarjam 
lángba borítani e homályos téli órát, 
az alkonyét? E szétfolyó időt, amely sem 
vágyát a szívnek, sem örömét az elmének, sem 
elragadtatását 
a léleknek nem ismeri? Szélbe vetetten 
az ellenállás nélküli közegben 
elúsznak tetteim. A hídon, a fekete víz felett, 
ritkítva a ködöt, a sárga kandeláberek 
lobbantják föl a szél testét. Ki mint folyóba fog 
lépni a mi időnkbe, majd a sötéten 
áradó, vízszagú szélben 
érez először önmagára. Most 
nincs tárgya még a vágynak. Várakozz…  

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése