2024. október 1., kedd

Francois Villon: Ballada a kalózok szeretőjéről












Jennynek hívták, szőke volt és éhes, 
s a szállodában üveget mosott, 
hol elhamarkodott szeretkezések 
szagát árasztották a bútorok.
S mikor szitkokkal teltek meg az éjek, 
s csiklandott ringyók részeg sikolyával: 
ő a hajóra gondolt 
nyolc ágyúval s tizenhét vitorlával.  

S ha ágyazni ment, mert már a párok vártak, 
vagy hajnaltájt meleg vizet hozott: 
megtörtént néha, hogy egy vendég vasárnap 
markába titkon egy dénárt nyomott. 
Ilyenkor mindig némán megköszönte 
alázatosan vézna mosolyával, 
és a hajóra gondolt 
nyolc ágyúval s tizenhét vitorlával.  

És éjjel, ha kiment a folyosóra, 
egy-egy éhes hím gyakran rálesett, 
ki ott mindjárt a bűzhödt kőpadlóra
teperte le: s ő mindent engedett. 
S mikor a férfi vállait harapta, 
s mellét kereste borgőzös szájával: 
ő a hajóra gondolt 
nyolc ágyúval s tizenhét vitorlával.  

S egy délben zaj támadt a tengerparton, 
s találgatták mindnyájan az okát, 
de ő felkacagott az utcasarkon, 
és még otthon is nevetett tovább. 
S hogy mosogatni hívták a konyhába, 
a tányérokat eltolta karjával - 
és a hajóra gondolt 
nyolc ágyúval s tizenhét vitorlával.  

S mikor félreverték a vészharangot, 
s a kikötőben üvöltött a nép, 
ő lassan elfütyült egy hosszú tangót 
és hófehérre mosta a kezét, 
s új ruhájában a párkányra hágott, 
s a tengert nézte gonosz mosolyával, 
hol a város előtt egy hajó állott, 
nyolc ágyúval és tizenhét vitorlával.  

S a hajó nyolc ágyúval lőni kezdte 
rőt bombákkal akkor a várfalat, 
és nem maradt, mikor leszállt az este, 
kastély a várban s ház a vár alatt, 
ledőlt a bazár, a fárosz és a zárda, 
s a bronzoszlop a helytartó szobrával, 
és nem maradt, csupán egy piszkos szálló 
nyolc ággyal és tizenhét utcalánnyal.  

De ő még mindig az ablaknál állott, 
s az éjszakába egy dalt énekelt,
és reggel a matróznép partraszállott, 
és minden embert sorra láncra vert. 
És akkor a hajósok vezetője 
így szólt hozzá: "Kalózok szeretője, 
kit öljünk meg kívánságod szerint?" 
S ő azt felelte: " Mind!"  

S a tengerparton aznap alkonyatra 
minden fán ötven ember lebegett, 
és szemüket a héják csőre marta, 
mint lógombócot éhes verebek. 
S a hajó, míg a hullák rút farával 
halotti táncot járt az est szele, 
nyolc ágyúval s tizenhét vitorlával 
eltűnt vele.

Faludy György fordítása

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése