2024. október 31., csütörtök

Simonyi Imre: A kijáratot keresem

én nagyon sokáig egy árva szót 
sem értettem abból ami a 
világban történik valamint 
egy árva szót sem értettem abból 
ami bennem történik  

egy napon aztán megvilágosodván 
(de hogy mitől?) a világ valamint 
az én elmém: 
úgy találtam hogy a "világban" 
az történik hogy az emberek 
szeretnek parancsolni és 
tudnak engedelmeskedni  

ugyanakkor bennem ellenben az történik 
hogy nem tudok parancsolni 
és nem szeretek engedelmeskedni  

(gondolom innét számítható 
hogy útjaink elágaztak 
az enyém és a világé)  

arra persze már nem emlékszem 
hogy mely pillanatban és hol is történt 
eme megvilágosodás az én elmémben - 
(talán örökké történt és mindenhol történt 
mert hiszen énbennem történt) 
de arra már igazán nem emlékszem 
a térnek mely pontján 
s az időnek mely tartamában 
is tartózkodtam akkor? 
meglehet: 
talán csak úgy a világegyetemben általában 
- a téridőben mint divatosan mondani szokás 
vagy egy szeretőm ágyában 
vagy egy barátom félreértésében 
vagy egy lakbérhátralékos hónapos szobában 
már nem tudom már nem emlékszem 
csupán azt tudom 
hogy azóta is a kijáratot keresem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése