2024. október 3., csütörtök

Sohonyai Attila: Várod hevülten












Elmondja Gáti Oszkár

*
Várod hevülten, 
hogy minden év más lesz, 
de csak nap napot követ, 
és megöregedsz. 
Él még benned milyen voltál, 
mint gyerek, 
szüleid hajtogatták: 
mindened meglesz.  

Hiún vágtál neki. 
Fölényes voltál, és heves! 
Volt akinek számítottál, 
de hol van már mindez? 
A Róna zuhogása, Duna tükörképe, 
nagy szavai Széchenyinek… 
Mikor nagyszülőd a háborút mesélte, 
s neked most diploma rá a felelet.  

…már por minden, 
dirib-darab, elveszett: 
az ajtóban dohányzol, 
s jönnek behajtani béred. 
Azt hiszed élsz még? 
Hogy részed van a nagyvilágból? 
Ócska szenilis tévedés! 
…és megnyílik előtted az ajtó,
de csak mert fújja a szél.  

Mennyi levegő nélküli élet, 
mennyi kitartás a semmiért, 
s te csak hangtalan dolgozol, mert gyermeked: 
három műszak óra háromszázért. 
És várod a percet néha, 
megcsókolni a kaszást, 
de nem adatik a kegy foka, 
mosolyogva kell, fojtsd a sírást! 
De mint mindent, egyszer minket is eltemet: 
a gyerekkor, a szülő, vagy a végzet.  

És hiába jár halállal az élet, 
még csak április van, még csak kedd…

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése