2015. szeptember 5., szombat

Hajnal Anna: Várj




Nem leszel mindig egyedül, 
eljön hogy ujra betakarlak! 
együtt leszünk nagy hó alatt: 
jövök, még szeretni akarlak. 

Hozzád présel az áldott súly, 
elérlek, soha közelebben: 
csontomig érő remegés 
átjár mint ifju közeledben. 

Megvársz? Csontszámmal megcsókollak, 
csontkezem kezedre tapadhat 
csontkarom karodba karolhat 
szeretlek, szeretni akarlak.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése