2015. december 27., vasárnap

Margaret Atwood: Georgiai strand

Télen üres a strand,
de déli fekvésű, így hó sincs.

Üres, tehát
békés, vagy épp kihalt.

Kétféle ember jár itt:
aki azt hiszi, szeretik
és aki azt, hogy nem.

Én sem ilyen, sem olyan nem vagyok.

Üres kagylókat gyűjtök,
kinyíltakat-kinyírtakat -
csak a tökéleteseket
tartom meg, hogy kinek, nem is tudom.

A víz mellett lenyúzott,
folyékony, idő-szürkített fák,
halálra gyötörtek, vagy éppen
kecsesek vagy szenvedélyesek.
Ami biztos: kicsavarodtak.

A nem szűnő szélben.
Az üres tér, mely nem üres
tér, átkel rajtam.

A szikes mocsár felé jövök vissza -
matt sárga, rozsdaszínű,
suttog magában,
de ez csak nekünk szomorú.

Imreh András fordítása

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése