2017. szeptember 21., csütörtök

Bella István: Utóirat egy szerelemhez












Reggeledik odakünn és bennem
lassan felkél a nap.
Kirajzolódik arcod, és szerelmem
lepkéi kirajzanak
a fényre, hol a tollászkodó bánat,
késő madár, az égbe hamvasul,
s megőrzi a magányt, mit magának
se mond az ember, csak így, hangtalanul.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése