Tegnap nem esett. Ma már esik.
Tegnap még csak készülődtek
A felhők, hogy hozzánk hasonlóan
Megmásszák a tövises, télvégi domboldalt,
Aztán beléjük akadtak a tüskék,
Mint tegnap az én ujjamba,
Meg a kabátomba, és felszakították őket.
Az eső és a felhők nem szimbólumok,
Vagy allegóriák, csak tények, mint
A domboldal, a tüskék, vagy mi ketten,
És nem példáznak semmit az
Idő múlásán és önmagukon kívül,
Vagy, mint a mi esetünkben, az összetartozás
Láthatatlan szálain kívül, amik úgy kötnek
Össze veled, ahogy az esőcseppek
Sűrű öltései az eget a földdel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése