Terítsd el árnyad mindenik napórán,
s szeled a rónán fújjon szabadon.
Késő gyümölcsök mind beérjenek
szavadra; jusson két délibb nap nékik,
s a szőlő is, amely Általad érik,
kapja meg most a végső édeset.
Kinek nincs háza, nem épít soha.
Ki most magányos, már marad magára,
virraszt, olvas vagy fog levélírásba,
s dúltan siet fasorokban tova,
hol kíséri a lombok őszi tánca.
Tatár Sándor fordítása
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése