a postára ballagtam éppen a napilapokért.
- Szia! - köszöntem neki. - Szia, ősz! Hogy vagy?
- Szcsrr! - szörcsögött bánatosan, és tény, hogy
csöpögött minden lukból, menekültek a kutyák,
a macskák kényesen mosakodtak, a rigók pislogva
a fejükre húzták a fészküket, csak én és
a vasúti sín nem bujtunk sehová, vonultunk
hármasban, párhuzamosan, ki-ki elmerengett
a saját baján, a vasúti sín az elgurult
fejű költőn, a csöpögős orrú ősz,
hogy mennyi a sírnivaló, én azon, hogy miért
halunk meg egy kicsit minden ősszel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése