**
Mit kezdesz Góliáttal? Mindnyájunknak vannak Góliátjai. Góliát az, aki erősebb nálam, és aki teljes tudatában van annak, hogy képességei, adottságai messze felette vannak az enyémnek, az élet mégis úgy hozza, hogy nekem, vele kell megküzdenem.
Góliát nem csak ember lehet. Góliát lehet egy élethelyzet, lehet egy betegség, lehet a magány, de lehet akár egy káros szenvedély is.
Még kisiskoláskoromban volt nekem egy barátom, aki állandóan sakkozni akart velem. Ezzel önmagával semmi probléma nincsen, hiszen a sakk, egy nagyon-nagyon hasznos játék, de azért van egy-két olyan előfeltétel, ami nem baj, ha megvan. Például az egyik, hogy az ember ismerje a szabályokat, a másik pedig egy képesség, annak a képessége, hogy akár több lépéssel is előre tudjak látni, gondolkodni, és hozzáigazítsam a fejleményekhez a lépéseimet. Hát ezek közül a barátomnak mind a kettő megvolt, nekem azonban egyik sem. Én még csak akkor ismerkedtem a sakk szabályaival, és a legfontosabb kérdés számomra az volt: ha a lóval lehet L alakban lépni, akkor a paraszttal miért nem lehet P alakban lépni?
Nos, azt hiszem, nem kérdéses a mi sakkjátszmáinknak az eredménye. Állandóan kikaptam pallérozott barátomtól. Ebben a helyzetben, ő egy Góliát volt a számomra, akit én nem tudtam legyőzni, mert sokkal, de sokkal ügyesebb, tapasztaltabb volt nálam, sokkal többet játszott már. A vége felé már meglehetősen frusztrált voltam, amikor azzal a semmihez sem hasonlítható mosollyal a szája szélében sakkozni hívott, és inkább úgy döntöttem, hogy nem megyek. De jó, hogy ebben a helyzetben, nem volt valódi tétje a dolognak.
De az életben nem ússzuk meg ilyen könnyen, amikor szembe kell nézni az óriásainkkal.
Az életben nagyon nem mindegy, hogy mondjuk egy betegség örökre elválaszt-e szeretteinktől, vagy képes vagyok megrázni magam, erőt venni felette, és úgy dönteni, hogy még maradok.
Ennek nagy tétje van. Nem mindegy, hogy egy káros szenvedély végleg elpusztít-e, vagy képes vagyok erőt venni felette és én uralkodni rajta.
És nagyon nem mindegy, hogy mondjuk egy mérgező ember végleg idegronccsá tesz-e, vagy képes leszek magamat eltávolítani tőle.
Az életben tétje van az óriásokkal való szembenézésnek. De az óriások csak addig lehetnek óriások, amíg mi magunkat automatikusan gyengébbnek gondoljuk náluk. Egy dologra azonban egyetlen Góliát sem képes. Arra, hogy megmondja nekem, hogy mekkorának kellene gondolnom magamat vele szemben. Igen, azt hiszem, hogy
a legtöbb kudarcélményünk ebből fakad, hogy nem merünk azok lenni, és akkorák lenni, amekkorák valójában lehetnénk.
Az óriások, akikkel szembe kell néznünk, akik ugye különböző testet ölthetnek, valójában attól válnak óriássá, hogy mi magunkat mekkorának látjuk mellettük.
Ha ez valakinek túl egyszerűnek tűnik, vagy pont fordítva, túl misztikusnak, akkor menjen és keressen olyan embert, aki már legyőzte Góliátjait és kérdezze meg tőle, hogy mi volt az első lépés, amit megtett a győzelem felé. Én egészen biztos vagyok a válaszban.
Végezetül, ahhoz, hogy én magamat végre annak láthassam, aki tényleg vagyok, ahhoz érdemes felfedezni azt, aki még a legnagyobb Góliátnál is nagyobb, aki igéjében így biztat:
„ Akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg. Járnak, és nem fáradnak el.”
Forrás: hirado.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése