Benny Andersen: Az élet keskeny és magas

Gyufaszál lobban fel a világűrben,
egy arcra villan, mielőtt kialszik,
Kezek érintik egymást a sötétben
futólag, mielõtt megmerevednek.
Szavakat mondunk.
Néhányuk el is ér egy-egy fülig,
egy ideig emlékeznek is talán rájuk.
Hosszában mérve életünk rövid,
függőlegesen mérve viszont végtelen,
megpendülő rost a halál izomzatában.
Csókolj hát most, még mielőtt
csókod már csak csontvázat érhet.
Hamarosan semmivé válsz ugyan,
de van még mindig ajkad
és van gyufád.

Sulyok Vince fordítása

Benny Andersen: Ne tedd többé

Felelőtlenség szavakat szülni a világra.
Szavakat, hogy vékonyka gondolatjeleken lógjanak,
fuldokoljanak fel nem oldható pontok közt
kitéve ragályos vesszőknek s pontosvesszőszorulásoknak,
szócsoportok ku-klux-klanjainak,
mellékmondatoktól eltorzult poéneknek,
felkiáltójelektõl meglincselt szinonimáknak
s szagtalan szintaxiseltávolítóknak
s mind a sok egyéb csábításnak,
a felizgató fokozásnak,
származékszóvégződések éjjeli életének,
macskajajos-fejfájásos mutató névmásokkal,
émelyítõ lábjegyzetekkel -
s otthontalan szószedetek új nemzedékének,
lúgos és hideg kérdőjeleknek,
örök szárnyalásban vagy óriási
zárójelek közé beinternálva.
Védtelen szavakat ne hozz hát a világra.

Sulyok Vince fordítása

Benny Andersen: Az életút felén

Egy bizonyos adott idõpontban már könnyû kiszámítanunk
hogy fogainknak csupán a fele ha megvan még
hajunknak is csak a fele
s fele az életünknek
néhány év már csak és az ember többé
nem képes már hallani a tücsökzenét
kivéve hogyha jó elõre felveszi
magának hangszalagra
hogy késõbb félsebességgel játszhassa vissza
s bár kedvünk támad olykor hogy hátrapillantsunk
mögöttes eredményeinkre
előre nézni késztetjük mégis magunkat
korábban ment is ez szépen szinte magától
most viszont már törődnünk kell jövőnkkel
nem elég hivatkoznunk régi sikerekre
mivel azok akiknek mutogatnánk őket
halottak már vagy ritkán bukkannak elő
s már önmagában az hogy házastársunk
vagy lányunk gyengéd hangot használ
mikor az aprósüteményt kínálja
már a jelen villanófényét
villantja rá tovarepült időnkre
s az érkezőre is
akkor lassan azon kezdünk tűnõdni
hogy eltelve napjainktól és a süteménytől
mi módon kerülhetnénk el a halált
itt a rezervátumban.

Sulyok Vince fordítása

Áldjon meg téged...

              saját fotó

         Áldjon meg téged az Úr!

Rákos Sándor: Eloson

Eloson bizony eloson

a szerelem eloson

homályos utakon loppal

egy csapáson a farkasokkal

szemek szúrnak a csönd mögül

a fűben kecskebéka ül

s vállat-fejet fordítva bámul

utána míg a láthatárról

le nem tűnik nagyhirtelen

a farkasléptű szerelem

Ady Endre: Álmom az Isten

Batyum: a legsúlyosabb Nincsen,
Utam: a nagy Nihil, a Semmi,
A sorsom: menni, menni, menni
S az álmom: az Isten.

Vele szeretnék találkozni,
Az álmommal, nagy, bolond hitben
S csak ennyit szólni: Isten, Isten
S újból imádkozni.

Nem bírom már harcom vitézül,
Megtelek Isten-szerelemmel:
Szeret kibékülni az ember,
Mikor halni készül.

  

Turmezei Erzsébet: Adventi éjszaka

Fehér takaró,

ezüst fénytartó,

valót eltakaró.

Mintha nem volna más,

csak ez a ragyogás:

titokzatos, csodás.

Nincsen se hang, se zaj,

nincsen se seb, se baj,

se sóhajtás, se jaj...

Se bün, se szenny, se sár,

se szin, se könny, se kár,

csak hó és holdsugár.

Hiszen igy volna jó.

De nem ez a való.

Csal a fénytakaró.

Alatta szenvedés,

szenny, sár, ... elfödni és

elrejteni kevés

a hó és holdsugár.

De Valakire vár

a holdfényes határ.

S ez az adventi, mély,

havas és holdas éj,

titkot tud: Jön! ... Ne félj!

Pilinszky János: Kegyelem

Bogarak szántják a sötétet

és csillagok az éjszakát.

Van időnk hosszan üldögélni

az asztalon pihenő lámpafényben.

Megadatott a kegyelem:

miközben minden áll és hallgat,

egyedül az öröklét működik.

Agnieszka Osiecka: Belehalni a szerelembe

Legalább egyszer

érdemes belehalni a szerelembe.
Legalább egyszer.
Már csak azért is,
hogy később eldicsekedhessünk,
hogy van ilyesmi.
Hogy létezik
...Belehalni.
Valaki fiókja mélyén feküdni
más levélhullák és emlékhullák
mellett
és szenvedni...
Oly istenien,
oly pátosszal szenvedni,
mint Tosca
vagy Witos.
... És már nem törődni senkivel,
és nem haragudni senkire.
És csak kérni Istent, hogy egyszer,
legalább még egyszer
belehalhassunk a szerelembe.

Dabi István fordítása

Takács Zsuzsa: Álom

Egymással szemben ültünk a két fotelban,
mégis olyan volt az egész mintha
az öledben tartanám a fejemet,

combjaid hosszú vonalát éreztem.
Suttogó beszélgetésre merülve, de
távol egymástól. Égett a szemem.

Közben, míg a forró fátyolon át néztelek,
a jelen is bizonyos távolságra volt már.
Valósággal emlékeztem rád!

Mennyire szeretem a magyarokat! –
mondtam.

És a magamat szinte kizáró kínzás miatt,
s a neked szóló rejtélyes vallomástól,
besötétedett.

Dora Janeva Mednikarova: Tavasz

A szemem megvakult a zöldtől.
Belémszívódik
és a véremben forr -
                                a halhatatlanság átlátszó bora.
Egy méh önfeledten pengeti
a nap aranyhárfáját.
Cseppek zenéje hull
                                a fiatal fűbe és a pillangókra,
hirtelen gyöngyszivárvány alatt.
Reszketve odaszaladok
                                     hogy összeszedjem
és nyakláncba fűzzem.

Dabi István ford.

Baranyi Ferenc: Valami mindig közbejön

Valami mindig közbejön, távolban tengő vén apádnak
Sós parlaggá szikesedett magánya fehérlik utánad.
Futnál hozzá bűntudattal, autóbuszon vagy gőzösön,
Futnál hozzája szüntelen, de valami mindig közbejön

Valami mindig közbejön. Mosolyognál az elesettre
S nem lelné arcodon helyét a köznapok csip-csup keserve
A csüggedőre biztatón, a lányokra ingerkedőn
Mosolyognál szíved szerint, de valami mindig közbejön.

Valami mindig közbejön: lehetne felbujtó az álom
s nem csillapító szunnyadás koncul kapott, kényelmes ágyon,
álmodhatnál egy igazit vetetlen, parttalan mezőn,
álmodhatnál mert volna mit, de
valami mindig közbejön.

Valami mindig közbejön. Forró igazra nyílna ajkad,
De mielőtt kimondanád engedsz a féligaznak.
Hisz a gyereknek bunda kell, meg kiscipő is télidőn.
Lehetnél hős, nemcsak derék, de valami mindig közbejön


Valami mindig közbejön. Lét fontosságú semmiségek
Miatt halasztjuk mindig azt, mi életté tenné a létet.
Pedig adódna még idő, kifogni az adott időn
Igen, adódna még idő, de valami mindig közbejön

Czeslaw Milosz: Epigráf: a világ és az igazság

Lévi Rabbi ezt mondta:

Ha a világ az, amit keresel, nem lehet igazság.   

Ha az igazság az, amit keresel, nem lehet világ.

Miért fogod meg a kötelet két végén,

keresve a világot és az igazságot?

Ereszd el az egyik végét,

mert a te makacsságod pusztulásba viszi a világot.

Dabi István fordítása

Ady Endre: Az Isten-kereső lárma

Neved sem értem, Istenem,

De van két árva nagy szemem,

S annyi bolondot látok,

Hogy a sok bolondságból

Nagy ijedelmemben, Uram, 

Hozzád kiáltok.

Próbáltam sokféle mesét,

De hajh, egyik se volt elég.

Szivemben, idegimben kiabáló nagy lárma

Téged keres Fölség:

Isten, a Tied minden.

Dsida Jenő: Imádság

Uram! borzasztó! megöl ez a köd,
Ez a homályos, titkos sejtelem!
Mint mázsasúly, mint vérszopó vámpírhad,
Úgy nyom lefelé, úgy ül lelkemen, -
Sehol menekvés! Sehol pihenő!
Homály előttem és hátam megett!…
Oh, ez a tespedt, gyilkos félhomály
Múljék el tőlem, Uram, ha lehet!

Szökkenjen lángba éther, levegő!
Tüzes lángkévét löveljen a föld!
Szemet-vakító tűztenger legyen,
Mi földet, eget és mindent betölt! -
S aki versenyt zúg, sír a felsikoltó,
Jajongó lánggal, énmagam legyek!…
- Csak ez a sápadt, kínzó félhomály,
Múljék el tőlem, Uram, ha lehet!

Vagy nem bánom, ha sötétség borúl rám,
A nem-tudásnak örök éjjele,
Melyben kialszik érzés, gondolat,
S az öntudatnak halvány mécsbele;
A mindenségből egy nagy semmiség lesz:
Nem lesz kérdés és nem lesz felelet…
Semmit se bánok, csak e félhomály
Múljék el tőlem, Uram, ha lehet!