2020. december 27., vasárnap

Blaise Pascal




" Minden ember szívében van egy Isten-alakú vákuum, 
melyet sohasem lehet betölteni semmilyen teremtett dologgal. 
Csak Isten töltheti be azt."

Nagygyörgy Erzsébet: Egyedi tárlat




Olykor rám tör a szépség utáni éhség, 
szívem derül, ha látom, semmi kétség. 
Szemmel becézem a hont, nevelem a fákat. 
A repcevirágzás olyan egyedi tárlat, 

mintha millió vödörnyi kadmiumsárga, 
ráömlött volna a meglepett tájra. 
S a nyári pipacsnyílás is megejtő látvány, 
mint megannyi, búzamezőn térdeplő bálvány. 

Simek Valéria: Érlelődve

Szemedből ősi bölcsesség sugárzott. 
Vasakaratú napjaid, éveid 
belekapáltad a föld termékenységébe, 
és szépséged is a nyárba szökkent át 
minden növényben gazdagon 
hajlongva, érlelődve feslett ki két 
kezed munkája. Te a mindig tettre 
kész, én pedig az álmodozó. Néztem 
szél tépte hajad, megfakult mosolyod. 
Dombhátak és bozótosok kerted alatt 
toporzékoltak az előkúszó szélben. 
Este a szobádat belepő szürkületben 
imára mozdult szád, s magányodban 
gubbasztottál leeresztett szárnnyal, 
mint egy madár. 
Konokul küzdöttél az életedért, 
igazságodért, és egészen összetörtél 
az elszenvedett sérelmek súlya alatt. 
Minden azt bizonyítja, hogy léteztél, 
és én elvesztettelek.

Sebestény-Jáger Orsolya: Imádság









Isten, Te nagy. 
Csupa fény, felhő, és jegenyék álma vagy. 
Tőled ébrednek a kertek, 
láthatatlan karod soha nem fárad, 
s a lombok közötti ágon 
áldott lélegzeted árad, 
szirom és csíra vagy. 
Belőled merít minden reggel 
szélfútta sziklák alatt a tenger. 
Isten, Te nagy.

Nemes Nagy Ágnes: Különös, hogy mindig sebet kapok

Különös, hogy mindig sebet kapok, 
s különös, hogy egész testi valómban 
rendítenek apró nyomorúságok, 
de tűröm már. Várok. Gyakorlatom van – 
s akár hallgatok, akár izgatottan 
fecsegek, rángok, – amíg szüntelen, 
régóta horzsolt, véraláfutásos 
bensőmhöz ér az új: új gyötrelem, 
hozzáedződöm lassan a halálhoz.

2020. december 24., csütörtök

Karácsony 2020




Áldott karácsonyt kívánok minden kedves olvasómnak!

*


Kristin Amarie: O Holy Night



Christmas Song 


Benedek Elek




" Hallom már, angyal szárnya lebben, 
Szívem, mint régen, meg-megrebben, 
Itt vagy közel. Itt vagy közel, óh, szép karácsony, 
Rajtad csüng lelkem semmi máson, 
Jövel, jövel!"

*



Ady Endre: Karácsony













I.

Harang csendül, 
Ének zendül, 
Messze zsong a hálaének, 
Az én kedves kis falumban 
Karácsonykor 
Magába száll minden lélek.  

Minden ember 
Szeretettel 
Borul földre imádkozni, 
Az én kedves kis falumba 
A Messiás 
Boldogságot szokott hozni.  

A templomba 
Hosszu sorba 
Indulnak el ifjak, vének, 
Az én kedves kis falumban 
Hálát adnak 
A magasság Istenének.  

Mintha itt lenn 
A nagy Isten 
Szent kegyelme súgna, szállna, 
Az én kedves, kis falumban 
Minden szívben 
Csak szeretet lakik máma.   

II.              

Bántja lelkem a nagy város 
Durva zaja, 
De jó volna ünnepelni 
Odahaza. 
De jó volna tiszta szívből 
- Úgy mint régen - 
Fohászkodni, 
De jó volna megnyugodni.  

De jó volna mindent, mindent 
Elfeledni, 
De jó volna játszadozó 
Gyermek lenni. 
Igaz hittel, gyermek szívvel 
A világgal Kibékülni, 
Szeretetben üdvözülni.   

III.              

Ha ez a szép rege 
Igaz hitté válna, 
Óh, de nagy boldogság 
Szállna a világra. 
És a gyarló ember 
Ember lenne újra, 
Talizmánja lenne 
A szomoru útra. 
Golgota nem volna 
Ez a földi élet, 
Egy erő hatná át 
A nagy mindenséget, 
Nem volna más vallás, 
Nem volna csak ennyi: 
Imádni az Istent 
És egymást szeretni... 
Karácsonyi rege 
Ha valóra válna, 
Igazi boldogság 
Szállna a világra...   

Chris Norman: Christmas Song



2020. december 23., szerda

Szabó Magda: Karácsony




Oldják iszákjukat a csendesülő, 
alacsony fellegek, 
omlik az ártatlan, együgyű hó 
a háztetők felett. 
A füst elkapja derekát, 
együtt forognak, 
úgy imbolyodik a világ, 
ahogy ők imbolyodnak. 

Húzzák már komoly szarvasok 
az ünnepet, 
szájuk körül az esti pára 
s az eltűnt gyermekkor lebeg. 
Omlik a hó, ömlik a hó, 
nem nézi, hova hull, 
csak bámulnak a szarvasok, 
szarvukon gyertya gyúl. 

Ömlik a hó, omlik a hó, 
leng, surrog és kering, 
eltemeti a surranó 
december lépteit, 
meztelen, ezüst lábnyoma 
nem villan már sehol, 
a szarvas békén lépeget, 
bizakodik, dalol. 
„ Honnan jössz?” – kérdezem a 
hótól. 
„ Te hova mégy?” – a hó ezt kérdezi. 
Rám néz, én meg rá. Hallgatok. 
Mit feleljek neki?  

Bozó Zsuzsanna: Haiku




Csipkeruhás táj 
fehér álomvilágban. 
Napsugár kelti.  

Bozó Zsuzsanna: Haiku




Hópihék tánca 
tomboló hideg szélben. 
Jéggé vált álmok.

Bozó Zsuzsanna: Haiku




Csipkeruhában 
reszketve dideregnek 
álomittas fák.

Bozó Zsuzsanna: Haiku




Fázó lelkemet 
elrejtem szavaidban. 
Havas lábnyomok.