nem mondom a magad különös módján
tenyereden hordoztál nem úgy éppen nem úgy hogy
kedvemben jártál volna sőt inkább nagyon is
próbára tettél sokszor sokféleképp
vadásztak rám vadra vadászok lesből
de rugaszkodnom ha kellett
lendülve vaktában lehúzó
mélységek fölött ugrásomat
aládúcolta egy megtartó tenyér – – –
balkezes-sorsút védtél balsorsomban
csak baloddal balkézrőli fiadként
én istenem hát köszönet ezért is
de tudod hogy mostanában
meg-megtántorodom –
attól tartok hogy kihullok örökre
felejtő isten-tenyeredből
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése