Böszörményi Zoltán: Hajnal a torontói metrón

Örökkévalóságot keres szívem. Nos, megtalálja? –  

Száll fel velem a kérdés a metró álmos vonatára. 

Sikongó titkok iramlanak neki a durva-selyem  

jszakának, vetkőző fényreklámok leselkednek ím,     

a vonat csatra zárt ablakán. Magány szimatol és rí  

körbe! Fékpofák forró, fémes szorításban fogukat  

csikorgatják, a lángba borult állomás-plakát előtt,  

a dagadó betűk szerelvénye meghökkenve lassít.     

Kipattan az ajtó, besétál rajta a lárma, táskák,  

vágyak, tervek rövid ingujjban ülnek mellém a padra.  

Elmém élesre töltve! Vacog a kerék, ráng alatta     

a remény kettévágott teste. Milyen rejtjeles reggel!  

Rám olvadt a félhomály, csuromvizes gondom és bajom.  

Távolodó arc, jöjj, ülj mellém a robogó vonaton.      

Zygmunt Flis: A XX. sz. embere

Megparancsolták neki hogy cserélje ki az eget 

Megparancsolták neki hogy cserélje ki az országot 

Megparancsolták neki hogy cserélje ki az arcát 

Megparancsolták neki hogy cserélje ki a frizuráját 

Megparancsolták neki hogy cserélje ki a nézeteit 

Megparancsolták neki hogy cserélje ki a szeretőit 

Megparancsolták neki hogy cserélje ki a szokásait 

Megparancsolták neki hogy cserélje ki a pozícióit 

Megparancsolták neki hogy cserélje ki az anyját 

Megparancsolták neki hogy cserélje ki a kezeit 

Megparancsolták neki hogy cserélje ki a fejét 

Megparancsolták neki hogy cserélje ki az ítéleteit 

Megparancsolták neki hogy cserélje ki a szemét 

Megparancsolták neki hogy cserélje ki a lelkiismeretét 

Megparancsolták 

Megparancsolták 

Megparancsolták 

Szólítod 

Ember ember 

Nem tudja hogy róla van szó   

Dabi István fordítása   

Pilinszky János: Fordulat

Szépségem mindent meghalad. 

Hallgatásom: aknamező. 

Kiszolgálsz, mégis én vezetlek. 

Olyan erdőbe érkezünk, 

hol mindent el kell vesztened. 

Akkor talán még el is türöm, 

hogy megérints. Különben 

visszatérünk a tükör elé, és 

csak nézzük egymást. 

Se ház, se fésü, se tükör, 

se erdő, honnét visszajöttünk. 

Gyönyörű vagy. Minden szépségem 

kiihatnád egy kortyintásra. 

Fuldoklok, mint a színig telt pohár. 

Megfésüllek. Ezüst hajad. 

Szépnek találsz ma is. És mindörökre. 

Mit kellene tennem ahhoz, 

hogy ne nézzük örökre egymást? 

  * 

Szépségünk mindent meghalad. 

Olyan erdőbe érkezünk, 

hol mindent el kell vesztenünk. 

Átölellek és átölelsz. 

Soha többé, soha többé 

nem tudunk földet érni. 

Azontúl együtt alhatunk. 

Nem értem, mitől vagyunk szépek?   

Pilinszky János: Szent Lator

                 Törőcsik Marinak    

Akkorra már belepték a legyek 

túl az agónián 

túl a tetanuszon, 

és messze túl szögeken, sebeken 

se tárgy, se test 

nyilvánosan 

között 

se ácsorgás 

(behorpadt szentségtartó), 

se röpülés 

barát, 

barátság mindörökre.

A nap gondolata

A legvégén nem az fog számítani, hány évet éltél, hanem, hogy mennyi élet volt az éveidben.  

Csorba Győző: Kórház után

Lehetett volna sokkal súlyosabb bajom 

mint például egy szobatársamnak akit 

elengedtek cifrázó orvosi 

szavakkal hogyhát: „Így meg úgy bizony 

most Németh bácsi hazamegy kiül 

a kertbe egy nyugágyba s ott pihen 

szívja a jó májusi levegőt” 

És Németh bácsi hazament 

és otthon volt három napig 

nyilván kiült a kertbe is 

és szívta a jó levegőt 

De negyednap már semmit sem szívott 

Németh bácsi meghalt negyednap – 

Lehetett volna például hasonló 

bajom s ma már az én szájamba is 

(vagy szám helyére) 

csoroghatna (esős az ősz idén) 

sáros és deszkaízű sárga lé  

Csorba Győző: Helyénvaló

Leírom: 70 s megriaszt a szám: 

nem igaz tévedés 

10 20 30 vagy 40 is lehetnék 

akkor se lennék kevesebb 

A teljesség viszonylagos 

ilyen voltam s vagyok 

minden percemben: szép művészi torzó 

esetleg kar láb nélküli 

ha úgy tervezte mestere 

és épp a hiánnyal egész – 

Leírom: 70 s átnyilall 

fejem búbjáig az öröm: 

a naptár irkafirka csak 

s az ősz haj a megroskadó 

térd szédülő járás: igen 

most ez helyénvaló 

szinkronban éveimmel így vagyok

Csorba Győző: Álság

Rendben van általában a test mondhatnám hogy a lélek is 

Ha panaszkodni jut eszembe még nyugodtan teszem 

Való alapja csak alig (bár lehetőség rája sok) 

s nem izgat hogy az ördögöt nem jó a falra festeni 

Panaszkodom kesergek hát százféle mód ezért azért 

sok mindenért s titkon összekacsintgatok magammal: 

„No nincs is akkora baj sőt nincs is baj voltaképpen 

de jól esik ,beállni’ mikor a sablon körülmények 

könnyen meggyőzhetik a kívülállót hogy nyugodtan 

kezdheti a sajnálkozást együttérzést sopánkodást 

én meg hallgathatom hallgathatok ráhagyhatom – ” 

De várjatok csak! verseim tele lesznek harmóniával

még talán boldogsággal is mikor nem lesz okom már 

mikor nem lesz okom mikor a panaszok mögött 

ott áll a nyomorúság fekete serege 

amikor nehéz lesz találni olyan szörnyeteg szót 

amely nem bennem létezőt vagy készülőt nevezne meg 

Jékely Zoltán az utolsó éveiben odajutott hogy 

éjszaka nem merte kivenni kezét a paplanja alól 

félt hogy a halál megragadja és többé nem ereszti el – 

Bizony bizony számomra is eljön a botrányok kora 

s erről nálam az ad hírt majd hogy verseim görcsös ráncai 

kisimulnak s aki nem ismer azt hiszi nincs sehol hiba 

De aki többet tud már rólam megérti hogy mi történt 

s attól kezdve aggódással figyel s érdeklődik utánam 

mert minden pillanatban megtörténhet a jóvátehetetlen     

Trausch Liza: Magam haszna

"A szeretet... nem keresi a maga hasznát." 1Korintus 13,5  

Ez az Ige a szeretet ismertetőjele. Figyelj a szívedbe: nem az örökös nyerni akarásod tette tönkre az életedet, szeretetedet, örömödet? A szeretet mindig adni akar, nem kapni. Van benned szeretet? Tudsz bármit ingyen tenni? Adjatok úgy, hogy érte semmit ne várjatok! A vallásos ember életében sok minden nem más, csak üzlet. Ha nem kapja meg az egészséget, az áldást, hogy minden sikerüljön az életben, akkor csalódott, ökölbe szorul a keze. A legszentebb érzések is haszonra mennek. Hány házasságot kötnek azért, mert a hasznot nézik. Kedves vagyok a tanárhoz, hogy a gyereknek előnye legyen. Van, aki nem is pénzt akar. Magasabb valutában gondolkozik. Lehet, hogy dicséret kellene. Hány ember kész mindent megtenni egy kis dicséretért. Lehet, hogy szeretetet keresel. Hány nagymama mondja, mindent megadok az unokámnak, jobban szeret, mint az anyját. Az elég baj. Ne vedd meg az unokád szeretetét ajándékkal! Ezen a világon pénzért mindent meg lehet venni. Egyet nem: szeretetet. Amit meg lehet  venni, haszonért van, az már nem szeretet. Szeretet csak fentről árad, Isten szívéből erre a világra, és ezt nem lehet megvenni. Vajon mi haszna volt Istennek, amikor adta az Ő Egyszülött Fiát - szeretetből? Mi érdek fűzte ehhez? Mi haszna volt Jézusnak abból, hogy otthagyta a mennyet érted - mert téged keresett. Az Ő szeretete az embert kereste, téged, magadat. Jó volna, ha belegondolnál minden kapcsolatodba, hogy mit miért teszek? Bennünk ott van az üzleti szellem. Adok, veszek. Isten csak ad. Jézus az életét adta, és mit kapott? Korbácsot, töviskoronát, keresztet, négy szöget.     

Forrás: Trausch Liza Áhítatok minden napra című könyvéből.

Csak úgy

Isten nem követ el hibákat.

A gyermek és a ló

A gyermek és a kutya

" Talán semmi sincs szebb a világon mint találni egy állatot, akinek a lelkébe nyugodtan letehetjük szívünk titkait, akiben megbízunk, akinek kedves arca elűzi lelkünk bánatát, akinek egyszerű jelenléte elég, hogy vidámak és nagyon boldogok legyünk." ( Hemingway)

Szabó Lőrinc: Éjszaka

Ázott fák közt borzong az este, 

rablók settengenek körötted, 

hallgat a fűjáró tücsök, 

ropogva nyújtózik az erdő.  

Kövek másznak ki az utakra,

sötét remegés a világ, 

sietnél, de tétova lábad 

bátortalan tapogatózik. 

Megállsz, csönd, semmi, hátrafordulsz, 

a csönd szívedbe merevül 

és istenhez siklott a lelked, 

ha egy-egy ág a hajadba markol.

Szabó Lőrinc: Csirkék

Borotválkozva ültem épp a  

kádban, mikor ordítva és  

lelkendezve jött Lóci hozzám:  

– Borzasztó! – s mutatta, a kés     

hogy szaladt… – Így szaladt, – mutatta,  

torkom ujjával szelve át, –  

így ni!… mikor ott kint Mariska  

elvágta a csirke nyakát! –     

– Borzasztó! – sírt a gyerek újra. –  

Szegény kis csirke! – zokogott  

s titkos tetszését szánalommal  

keverve részletezte, hogy     

hogy rugkapált a szegény csirke  

s hogy most jön majd a második  

és hogy ő soha húst ezentúl,  

soha csirkehúst nem eszik.     

– Érdekes is volt, – mondta aztán,  

s nekem elszorult a szivem  

s kezemben megállt a borotva,  

mert elképzeltem hirtelen,     

hogy mi lenne, ha volna… Vagy tán  

van is?… Van!… Vannak szörnyeteg  

óriások!… S már Lóci torkán  

s magamén láttam késüket     

és már csak roppant messzeségből  

hallottam a gyerek szavát:  

– Tudod, apu, mikor megölték,  

nem a szívem volt, ami fájt,     

hanem – mondta – valami itt bent  

a torkom szorította meg! –  

A hang elnémult, én meg arra  

gondoltam, hogy öreg leszek     

s jön az Idő, egy óriás Kéz…  

És ekkor behangzott a vad  

rikácsolás, amit a másik  

csirke csapott a kés alatt,     

és Lóci szörnyűködve újra  

rohant már, könny ült a szemén:  

– Borzasztó! Várjon meg, Mariska,  

hadd lássam, hogy hal meg szegény!   

Húsvét 2021

 

Áldott ünnepet kívánok minden kedves olvasómnak!

Cseri Kálmán: A feltámadás gyümölcsei

 

A feltámadás gyűmölcsei

(igehírdetés)

Kertész Eszter: a test feltámadását

a jég víz 

de mégse víz 

nem itatja kertedet  

a víz jég 

de mégse jég 

nem bírja léptedet  

a gőz víz 

de mégse víz

nem oltja szomjadat  

a víz gőz 

de mégse gőz 

nem száll az ég alatt  

– mint a halmazállapot-változás 

olyan lesz a feltámadás