Zalán Tibor: Töredelem

Ha rossz voltam hozzád, bocsásd meg!

Ha gyönyört is adtam, becsülj meg!

Ha kevés voltam hozzád, ne vess meg!

Ha majd senki sem már – te fésülj meg!

Turi Tímea: Guernica

A buszon ültem, és ahogy a busz kanyarodott,
láttam: a sarkon a lány a fába rúgott, mire a fiú
a lány kapucnija felé suhintott. Vagy ütés volt ez
mégis? A lány gyorsan hajolt, ki tudja, mi történt volna
enélkül. A lány nem a fiút rúgta, de a fiú úgy érezte,
mert a férfiak lelke a nők teste –
a férfinak ütés a sértés, ezért visszaüt.
Ki sért? Ki bánt? Ki suhint? Ki üt
először? Láttam, de nem láttam semmit,
mert a busz kanyarodott.

Böszörményi Zoltán: Simogató

Ma puha szellővel takaróznak a virágok,
jázmin-, verbéna-, árvácskaszirmok,
pihenő kezek örömeink asztalán.
Érzelmek tőzsdéje ez a délelőtti varázs,
mennyei, mesterségbeli tudás kell,
hogy kiolvasd, mennyi benne a zárkózottság,
mennyi a türelem, az extázis, a várakozás.
A lélek kapaszkodóin valóságbokrok szúrós bogáncsai,
ez az az ösvény, melyen veled lépkedek.
A völgyben visszhang bolyong, a fák üzenete.
Előttünk a tűnődés aranyselyme lobban,
a vágy szimmetriái rögeszmék, a képzelet madárdúcai.
A révedés vitorláiba kapaszkodunk,
szeszélyes harmónia szele visz tova,
mindketten a testi szerelem
kelyhét visszük a csalitba.
Összevegyül a világ a türelmetlen vágyakozással,
míg a dolgok újra s újra
a mindennapok sűrűjébe vetnek vissza.
Kedves, a jóság lavinája is lehet elviselhetetlen,
mint a gonoszság, az ámítás, a csalás,
a mérhetetlen lárma,
de a jóságnál nincs nagyobb alázat.
Esőcsepp mulat a szemközti fa ághegyén.
Fényszálak rostjain keresztül fürkészem szemed,
mintha most benned élnék, s te egészen bennem.
Illatok szelíd párnája a fejünk alatt.
A végtelen homálya ringat karjaiban,
pedig jobb szeretnénk, ha a csillogás.
Öled lávaömlése égeti nyelvem,
s bennem valaki azt suttogja,
nem kéne elengednem téged soha már.

Radnóti Miklós: Hasonlat

Fázol? olyan vagy, mint

hóval teli bokron az árva madárfütty.

Bella István: Csak az a fény

Már nem érdekel a láng, a lobogás,
csak az a fény, mely pólyál, melegít,
csak az a Nap, mely világít: anyás.
Visszaadja sugarát, melleit.

Nem érdekel a tüzek tüze sem.
Hamuvá roskaszt, hamvamba visszaás.
Bekormozódó életüvegemen
nézem, mint málló napfogyatkozást,

messzi magam: ahogy tolul, tolul
elém, körülem egy feketeség,
elfed előlem, s azt súgja botorul:
kivilágosodsz, kivirulsz, ha égsz.

Sebestény-Jáger Orsolya: A Gecsemáné kertben

(LK 22,39-46)

Nehéz árnyakat hint szét az éj.

Forró a csönd – e fülledt földi katlan.

Settenkedő lábak surranó neszét

hordja a szél lankadatlan.

Vihar előtti csönd honol.

Nézd – mind szendereg már körötte.

Csak Ő virraszt, magánya égig ér:

az emberré lett Isten Szülöttje.

Hol vagytok mind, hogy kezet nyújtsatok?

Homlokát törölve, szólaljatok hát,

egy szót, egyetlen szót csak.

Senki sincs – csak Ő virraszt és a fák.

Súlyos esztendők terheit ha hordod,

szavát a szívedben messze vidd:

és lásd meg Őt – ott a fák alatt –

hogy éberen őrizhesd testvéreid.

József Attila

" Mert elfárad bennem a fájdalom,

elalszik, mint a gyermek s én is véle."

Károlyi Amy: Akár a rózsa

Akár a rózsa, belső parancsra,

sziromról sziromra,

Így nő a vers is,

szóról szóra.

Akár a rózsa.

Hervay Gizella: Hazatérés

mert nem mindegy hogy milyen úton jöttél
máshová nem mehetsz
csak ahol életre kelnek újra
a holt diófák kopár dombok hegyek
ahol másokért indulhatsz útra
ahol közösség a szerelem
az árvák elfulladó hangját
vak kutak közt nem felejtheted
csak azzal élhetsz aki utadon járt
aki ugyanúgy összerándul veled
egy elhagyatott sóhajtásért
akinek nem vigasz a szerelem
de közös munka a konok csönd ellen
amivel körülkerítik maguk a kisemmizettek
azt a kenyeret kettétörtük
amivel a szegénység megünnepelt
azt a szőlőt együtt ettük
amivel a szükség megkínált
nem lehetsz hűtlen önmagadhoz
a szerelem is rádkiált
azokért élj akik küldtek
azzal aki értük él
terítse mindnyájunkra
Mária-kendőjét az ég

*

én ahhoz vagyok hű aki a tájhoz
aki felnőttként felnevelt
aki társam lehet a gondban
virrasztásban nemcsak ünnepen
aki rákérdez gondra örömre
hogy megosszuk ami közös
aki megtart tisztának hűnek                           
ember az emberek között

*

én csak a te utadon járhatok
megfagyott iszapban szélben fák között
napraforgók hadirendjében
kiinni a szerelmes folyót
szívünkön át az égre terelni
a gyalogúton mezítláb menni
virágok vére szívünkön áramlik át
veled lehetek csak páros madár

Pilinszky János: Igen, a lomb

Igen, a lomb ragyog,
a lomb tovább ragyog,
és te úgy függsz e televény
előterében, akár egy gyümölcs.

Holott ember vagy, holott ember voltál,
útszéli Isten.

Sebestény-Jáger Orsolya: Április

Roskatag felhők tornácán a Nap átszűri fényét.

Álmos a délután.

 Megrostált hittel lettem zarándok vándor-utamon

az örök Golgotán.

Csak ülök a járdán, a járdaszegélyen. Mezítláb-hittel,

akár egy kisgyerek,

s fenn az égbolt már egészen mélykék.

Aznap virágeső hullott a háztetőnk felett.

Jász Attila: (árnyék)

Magam mögött húzom
az árnyékom, súrlódik
az aszfalton, noha suhan-
nia kéne, el ne kopjon

még idő előtt, el ne szakad-
jon a szerelmes viszony,
ami összeköt a lenti és a
fenti világgal, amíg, amíg

csak lehet.

A nap gondolata

A halál nem az élet végét jelenti majd számunkra, hanem lehetőséget, hogy találkozzunk személyesen Jézussal, aki készíti nekünk is a helyet maga mellett. Születésünk és halálunk elkerülhetetlen kezdő- és végpont földi életünkben. Krisztus feltámadása által bizonyossá vált, hogy a halál csak egy vessző, és van folytatás.

Prókai Árpád: Ne féljetek!

Az angyal így szólt az asszonyokhoz: „Ne féljetek! A názáreti Jézust keresitek, akit megfeszítettek? Nincs itt, feltámadott!” (Mk 16,6)

Az asszonyokról azt olvassuk, hogy senkinek nem mondtak el semmit, mert féltek. Még mindig féltek, mert az igazi húsvéthoz nem elég az üres sír bizonyítéka, nem elég az angyali szó, amely Jézus élő voltát hirdeti, és az Ő üzenetét adja tovább, hanem elengedhetetlen a találkozás magával az élő Úrral. A többi evangéliumi leírásból tudjuk, hogy sem az asszonyok, sem a tanítványok nem hittek addig és nem adtak tovább semmit, amíg Jézussal nem találkoztak, amíg Ő fel nem kereste őket, amíg Ő maga meg nem jelent nekik.

Ma is kevés a húsvét reggel fénye, kevés a lelkész igehirdetése, vagy bárki bizonyságtétele. Csak akkor ébred húsvéti hit a szívedben, ha találkozol az Élővel! Csak akkor válik valósággá, nem elhallgatható, hanem továbbadandó igazsággá számodra a hír: Jézus él, üres a sír!

Pilinszky János: Harmadnapon

És fölzúgnak a hamuszín egek,

hajnalfele a ravensbrücki fák.

És megérzik a fényt a gyökerek.

És szél támad. És fölzeng a világ.

Mert megölhették hitvány zsoldosok,

és megszünhetett dobogni szive –

Harmadnapra legyőzte a halált.

Et resurrexit tertia die.