Ágoston Dániel: Pipacs

 Ó, mily’ vak világ!

Nem látja, hogy a pipacs

neki virágzik.

Csorba Győző: Nyugalom

A csöndből a csönd zajaiból a zöldből

a napfényből a kristály-levegőből

a magányból a hirtelen napokból

az emberekkel meglazult kötésből

a természettel megszorult kötésből

abból hogy tudok testemre figyelni

a testiség metafizikumából

abból hogy régesrég kinőtt szavakkal

a kerítést a körtét a szobába

szivárgó esővizet a borotvát

megszólítom

abból és más ilyenből

sarjadt ez a jóltáplált nyugalom

mely most magam fölé emel.

Anna Kamieńska: Még

Még állnak erdők,

és nőnek fák a gyökértől a csúcsig.

Még vannak a levegőben madárlakások.

Még nem repedtek szét a tó-oválisok.

Még törnek fel források.

Még melegek a mi emberi házaink...

Dabi István ford.

Anna Kamieńska

"Istenem minek kell felmászni ebbe a völgybe

minek lemászni erre a hegyre

a sötétben látni

a világosságban megvakulni

megszületni hogy meghaljak

meghalni hogy megszülessem"

Anna Kamieńska

Simek Valéria: Csak a szél kopog...

A mulandóság szekerén
merre döcögsz? Ajtódnál
az éjszaka árnyékai kutyaként
lapulnak, vigyáznak rád.
Feletted a csillagok dideregnek.                    
Te a dunyhád alatt ülve alszol,
várod az éjszakából előkúszó              
hajnalt, és kinyílik, mint
szádon az imádság.
Fénye imbolyog fehérre meszelt
szobád falán. Az előkerült
papucsok végigcsoszogják
lassú, templomos lépteid.
Hallgatózol ebben
a szétfüggönyözött reggelben,
és csak a szél kopog ajtódon,
bebocsátásra vár.

Neven Jelčić: Világos és csendes

Hajnalban

                      a távoli hegy fölött                       

látni az éj körvonalát

és az esőcseppek csendjét

a szemekben

a te világos és csendes arcodat

Dabi István ford.

Dimitar Basevszki: Az élet háza

Lassan építettem az élet házát, napról napra, évről évre.
Az emberek szolgáltak például. Végül felépítettem. Emeletet is
húztam rá. Voltak irigyeim, voltak, akik összesúgtak a hátam
mögött, titokban és gúnyosan, hogy eljön még az az idő, amikor
nevethetnek rajtam. De én bevakoltam szeretettel, egyetlen egy
lyukat, egy rést sem hagytam.
Beköltöztem. A házban lakom már évek óta, és csak ma,
amikor odamentem az ablakhoz, vettem észre, hogy szakadék
fölé építkeztem.

Dabi István ford.

Fotó

Fotó

Gyurkovics Tibor: Magány

Tudsz-e már egyedül aludni
szemhéjad ráncai közt
az ismétlődő örökös sötétet
figyelve mint a szél pörgette szöszt
Tudsz-e odabúvóckodó
lábak nélkül magadban melegedni
mikor a paplan súlya
jelzi életed értelmét hogy ennyi
Tudsz-e kihűlt szobádban homorítva
a fel nem kelő csillagokba nézni
magadba ejtve mint a csecsemő
s elhagyatva mint kiterített férfi?
Eszed lejár homlokod vízköves
szobád falát ujjal se tudod érni
tombol a nyár a nyárnak vége lesz
s a nyárözönben telt szájjal nevetsz
hogy fogaidat a nap fénye éri
mint szádba ömlő melegsárga szesz
– mert akkor végleges.

Eeva-Liisa Manner: Ogai Morinak

Az esztétikai élményhez három dolog szükséges

(mondta Tamás): megvilágosodás, szépség, harmónia.

Én még hozzáteszem: és összetöretés.

Mert magában nem szép a szépség,

és nem is volt szép soha. Ezt

jól tudják a vadászok, akik szeretik

a szórakozásból lőtt vad ama végső

pillantását, mikor az élet megtörik szemében.

Csorba Győző fordítása

Kazimierz Nowosielski: Hallgatás

Legyél olyan csendben hogy a tengerfenéken
szétnyíljon a kagyló

legyél olyan csendben hogy az éjszaka
élesítse hallásodat
s a nap a figyelmedet

hogy halld meg a szívedben
a fecske csivitjét

hogy a kezeket nézve halld hogyan fut át
a testen a lélek

Építsd mint hidat a folyón
amin átjutsz a túlsó partra

Dabi István fordítása

Fotó

Pilinszky János: Pont és haza

Az ördög limonádét hörpöl.
Akik bort, csupán szerencsétlenek.
A nyomorultak arca elmosódik,
az ördögé mind fényesebb, mind rajzosabb.

Övé a pont és minden egyenes,
mindaz, ami áttekinthető.
Az igazak homályban kóborolnak,
de épp ezért egyedül ők,
az elveszettek találnak haza.

Pilinszky János: Zsoltár

Aki több napos éhezés után
kenyérre gondol:
valódi kenyérre gondol.

Aki egy kínzókamra mélyén
gyengédségre áhítozik:
valódi gyengédségre vágyik.

S aki egy vánkosra borulva
nem érzi magát egyedül:
valóban nincsen egyedül.