Herjeczki Géza: Ma

ha Isten

csak egy nappal is előre vezetne

ha csak a holnapi akaratát is megmutatná

jaj lenne a mának

mai feladataink jaj

megposhadnának

Mezey Katalin: (Uram, aki…)

Uram, aki
villámokat leszúrva kétfelől
cövekeled ki az utamat,
csodálom,
hogy tudsz
így figyelni rám?
Hogy tudod szíveden
viselni gondomat,
mikor más milliárddal is
hasonlóan kell törődnöd?
Önámítás vagy véletlen,
ahogy
megint s megint
kezedre ismerek,
midőn, mint játékot
az oktalan gyereknek,
csöndben visszaadod
eldobott hitemet.

Iancu Laura: Találkozások

              Mezey Katalinnak

Nem lehetetlen, hogy egy este
eltévedt emberrel találkozzam.
(Annyi az üldözött, és
oly láthatatlan az irgalom.)
Balról kilátó, jobbról torony,
s felgyújtott létrák halmai.
Járt erre más is. Látni
a meglopott est végi Krisztuson:
fél lábbal tart, fél karral emelget,
lehetetlen, hogy zsákutcára mutasson.

Utóhang
Madarat hallani.
A feltüzesedett holdon Dávid hárfázik.
(Nagyobb a fájdalma annak,
aki másokért sóhajtozik.)
Bekopog, csőrével jó reggelt kíván,
aztán odarepül a gerendához,
a töviskoronás fejről elhordja a pókhálós leveleket.
Emlékszem, egyszer téged is láttalak,
maradék erődet vitted a kereszthez.
Szólj, Uram, mondtad, mit akarsz, hogy cselekedjek?

Szabolcsi Erzsébet: Haiku

Csended betakar.
Gyönyörűség halk dala
pendül az éjben.

*

Hűs őszi reggel...
Felhőbe takart álmot
altat a lélek.

Mezey Katalin: Boldog

         Jókai  Anna születésnapjára

akinek nem rongyos a lelke,
de  fényes, mint a nehéz selyem,
aki  hiszi is, amit mondott,
akit  nem zsarol a félelem,

boldog,  akit nem az önérdek
kormányoz  hanem önként szolgál
adósait  nem tartja számon,
görbe  utakon titkon sem jár.

Boldog,  akinek láthatatlan
púpként  a múlt nem ül a hátán,
nem  üzletel gazemberekkel,
árnyékán  nem táncol a sátán.

Akinek  a szemén kifénylik,
hogy süt benne az Isten napja,
akinek lelke nehéz selymét
magasságos  szél lobogtatja.

Szabolcsi Erzsébet: Lennél-e...?

Lennél-e kedvemért felhő, kapkodó szél?
Lennél-e kedvemért széllel szálló levél?
Lennél-e értem pitypangbóbita,
ha én lennék az ősz hűvös sóhaja?

Ha Te lennél a tél hideg lehelete,
lennék kedvedért hullongó hópihe.
Lennék kedvedért hófúvás vihara,
vagy lennék miattad csipkés zúzmara.

Tóth Árpád: Szeretsz?

Szeretsz?
Mért sírod el magad, mikor suttogva mondod,
S ezek a kicsi finomka dombok
Mért játszanak földrengést az ujjaim alatt?
Szeretsz?
Nézd, zavart, ijedt mosolyomon át,
Most, megérezheted, ha akarod,
Hogy meghatódtam, hogy sírok bévűl, hogy friss lombkoronák
Zúgása csapta meg egyszerre a fülem
S hogy mit daccal és gőggel zártam kívűlem,
Most újra betör hozzám és a nyakamba ugrik
S fuldoklásig szorít s ölel a vágy.

Szeretsz?
No ülj le szépen, kedvesen a térdeimen,
Hajtsd hátra, lassan a vállamra nyakad,
Igy, megadva, meghódolva hagyd el most magad,
Hadd nézzelek
S még egyszer puhán s zengőn hadd próbálok szólni,
Hadd élvezem magam, gúnyosan s betegen:
Hogy fáradt szívem megint csak érzeleg.

Csitt! véletlen diadalom, csitt! égből pottyant csodám,
Lealázó, kinlódó «lám-lám» csatán
Hadd szokjam meg egy kicsit most, hogy újra, újra szeretnek,
Hadd szúrjam szíven magam: Hát oda a rezignációm?
Be olcsón vett meg
Egy kis szűz nyafogása...
Húnyd le a szemed,
Most kegyetlenűl könnyeim erednek.
Hát te vagy, te vagy a forró kása,
Amit kerülgettem, hát te vagy az új?
Hadd röstellem agyon magam!

Kinyitod a szemed és azt ragyogja: Minden rendben,
Egyszerű és édes az élet!
- Ó tudod-e, kis bolondom, hogy most megölnélek? -
S én nézlek - s megrándul a vállad a kezemben...

Zágorec-Csuka Judit: Jézusnak

A kunyhóból 

fel lehet érni 

az égbe, de  

sem arannyal, 

sem ezüsttel, 

nem leszel 

méltó  

a felemelkedésre.

Reményik Sándor: A szőnyeg visszája

                Brandt Józsinak

Kétségbe esem sokszor én is
A világon és magamon,
Gondolva, aki ilyet alkotott:
Őrülten alkotott s vakon.

De aztán balzsamként megenyhít
Egy drága Testvér halk szava,
Ki, míg itt járt, föld angyala volt,
S most már a mennynek angyala:

,,A világ Isten-szőtte szőnyeg,
Mi csak visszáját látjuk itt,
És néha - legszebb perceinkben -
A színéből is - - valamit."

Cseri Kálmán

Cseri Kálmán: "Ha az Úr akarja..."

Reményik Sándor: Viszontlátásra

Viszontlátásra, - mondom, és megyek.
Robognak vonatok és életek -
Bennem, legbelül valami remeg.
Mert nem tudom,
Sohasem tudhatom:
Szoríthatom-e még
Azt a kezet, amit elengedek.

Viszontlátásra: mondom mégis, mégis.
Viszontlátásra - holnap.
Vagy ha nem holnap, - hát holnapután.
Vagy ha nem akkor - hát majd azután.
És ha aztán sem - talán egy év mulva.
S ha még akkor sem - hát ezer év mulva.
Viszontlátásra a földnek porában,
Viszontlátásra az égi sugárban.
Viszontlátásra a hold udvarán,
Vagy a Tejút valamely csillagán -
"Vidám viszontlátásra" mégis, mégis!

Lucian Blaga: Hideg ajkak

Álomba hullt a rét. A bokrok szempilláiról
fénykönny gyűl tündökölve:
jánosbogár.

A felhősávos hegytetőn
megnő a hold.
Éjszakám feléd nyújtja őszies kezét,
s zöld jánosbogarak fényéből gyűjtöget
a szíved számára mosolyt.
Jéggé fagyott szőlő a szád.

Csak a hold finom karéja lehet
olyan nagyon-nagyon hideg
– ha csókolhatná valaki –
mint ajakad.

Közel vagy. Itt.

Hallom az éjben pillád rebbenéseit.

Áprily Lajos fordítása

Tamás Tímea: Evangélium előtt

élni kellene
vagy meghalni
egyremegy
mondják sokan
de a félelem
ott fészkel már
az ereszen
jő és megy
mint a fecske
senki sincs
aki kilesse
titkait
házát
hazáját
az igazit
élni kellene
de az élet
és a halál
édestestvérek
akár a jó közhelyek
a buták
s az édes-bús
melódiák

fészke vagyok félelemnek
búnak, bajnak s az életnek
sirámnak, romantikának
ágya vagyok a halálnak
csillagszórója a vágynak
szemfedője a reménynek
társa a tegnapi fénynek

hull az eső, sose fogy el
süllyed a föld Noé alatt
s a názáreti evezője
szeli halkan a habokat
hogy megtudja mért s mi végett
kell a kereszten meghalni
mért nem lehet kínok nélkül
a világot megváltani

tudja most, hisz sejtette már
hallotta az anyaméhben
a betlehemi kórusban
jászol menti bégetésben
hogy az Isten és a Sátán
(a víziszörny Leviatán)
rég osztoztak már mindenen
az első s végső vacsorán
valahol a ködben vannak
látni vélik a halászok
mikor bevonják a hálót
s némák a hullámcsapások
s csupán (messze ott a ködben)
Jézus evezője hallik
s a világ még megváltatlan
álomittasan aluszik

fogyatkoznak napok, telek
fogyatkozunk.
álmaink gyűjteménye
rég a köcsög alján
aprópénz
rézpénz
fonnyad a bőrünk
feszül, ereszkedik
feszül
mint a fájdalom
lelkünk bevonata
bocsánatot kérünk a
szavaktól
szégyelljük őket
a bölcsesség
csak hallgatás
így tanították
megtanultuk
félünk
ennyi

Kassák Lajos: Négy sorok

Te vagy az, aki után lámpással futottam,

Te vagy az, akit vakon is megtaláltam.

Te vagy az, akiért érdemes az élet.

Te vagy az, akibe egyszer majd belehalok.

Kassák Lajos: Felajánlott béke

Ha elmész
az a te dolgod.
De nem miattad
sír majd a szél
a tulipánok
nem miattad csukják be
szirmaikat.

Nélküled maradok
és kicsépelem
termésem maradékát.

Ha éhes leszel
szállj ablakom párkányára
tiszta búza lesz ott
s én jó étvágyat kívánok hozzá.