2014. szeptember 25., csütörtök

Jónás Tamás: Nyafogás

Ide is. Kösz. Hát, eljutottam. Másnap.
Ez is jó ám költői vallomásnak.
Készülök. Ki. Fel. Vagy készülődöm.
Készülék. Haldoklom vén szülőkön.
Mennyire aggódna most az anyu, hogy
alig tanítok, és alig tanulok.
Olyan akarsz lenni, mint apád, fiam?
Olyanok vagyunk mindannyian.
Látom a rendet, látom a rendőrt.
Bontom a rendet, tépem a kendőt.
Te vagy az egyetlen okos gyerekem.
Miért kínoz meg minden szerelem?
Miért fáj minden hazugság, irigység.
Ne menj el. Szenvedjek? Igen, kicsit még.
Ide is. Nekem is. Megérdemlem.
Mégis csak. Kellett vón. Feléd mennem.
Félek, hogy. Nem lesz majd. Felébrednem.
Ölelni. Beszélni. Elfut az idő.
Süt a nap. Nem arról. Nem, itt nincs eső.
Vége van két éve minden nyárnak.
Szívemben darvak és dárdák szállnak.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése