Uram!
Köszönöm néked a naponta újraéledő reményt,
Az erőt, mely átsegít a hétköznapi közönyön,
A lelkedet, mely lelkemet az őrülettől menti meg,
Őrizvén bennem a szellem, s a szív vigasztaló szavait.
Köszönöm a nyugalom pillanatait, amikor idebenn
Épülhet a rend, és az értelem rendezheti sorait,
S kicsinyes dühök nem festik homállyal a fény ablakait.
Köszönöm a társakat is, kikkel együtt visz a sors,
Óvd életük, hisz maga van mind, mint a levél,
Melyet a szél sodor.
Uram!
Én csak dolgozni szeretnék, s épebben élni kicsinyég.
Látszatok változhatnak kívül, de logikád mélyen belül,
Hiszem Uram, hogy mindenkoron érvényesül.
Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése