Ma este meghalt Theodor cicám.
Egy marék puha szőr és sok éles karom,
ha nem ismered, csak ennyinek találod,
rejtélyes és büszke, öntörvényű szépség,
társ; ha megszereted, nem szolga: barátod.
Nekem jutott ilyen – megfizettem érte,
túl rövid élet, túl gyorsan jött halál,
de párnámon aludt, álomba dorombolt,
a fájdalom, hidd el, nem volt túl nagy ár.
Eltűnt életemből, mégis velem marad:
emlékeim polcán pihenő szürke folt,
ne legyints könnyedén: Ugyan, csak egy macska!
A karomban halt meg. Tudom, hogy lelke volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése