Sziklás vén medrében fürge patak halad.
Több nyelven beszélő kedves Dera patak
Szívemből örülök, hogy megláthattalak.
Hangod hol csilingel, hol gyermekként kacag,
S zeng, hogyha sziklához ütöd, csapod magad.
Ide-oda nézek, vízesés dübörög,
Millió buborék, fényes habfüggönyök.
Hol nem hallod tőle a saját szavadat,
Máskor meg hirtelen halottnéma marad.
Olyan ez a patak, mint az ember lelke:
Élet és elmúlás hangjaival telve.
De a Dera hangja mindig kristálytiszta,
Összhangért a lelkem oda vágyik vissza!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése