Az eső - mely a mondás szerint aranyat ér -
langyosan veri a kertet. Május van - hajnal.
És elképzellek e nagy hülye szobában,
- hol évek óta egyedül alszom -
hogy jössz a gyalogúton - hajad s ruhád párolog
a hajnali fényben s áttöri szép lassan a felhőket mosolyod ...
Imádkozni készülök, mert nem csak este, lefekvés előtt,
hanem reggel, munkába induláskor is
elmormolok egy rövid fohászt,
de most, e hajnali körmenetben - Istenem helyett -
hozzád menekülnek szavaim - - -
Anna - add, hogy legyen erőm elviselni
az ereszcsatorna kopogását,
mit eddig szerettem hallgatni esős időben ...
Most nyugtalanít: lesz-e az el sem követett bűnöknek megbocsátása
és eljön-e a feloldozás örömteli perce...?
Add, hogy felzengjen bennem minden rejtett húr,
mert már évek óta feszített vagyok,
akár egy magányos hárfa, melyen senki sem játszik ...
Add, hogy a galambröptű nappalokon is
merjek neveddel játszani, mert gyermeknek érzem magam,
akinek szüksége van játékra és kedvetlen, sír,
ha elveszik tőle amit megszeretett ...
Add, hogy negyvenhárom évem eddigi hajnalait
feledni tudjam, mert nem akarok emlékezni rájuk,
csak erre a hajnalra, amikor az eső langyosan veri a kertet
és elképzellek e nagy hülye szobában,
- hol évek óta egyedül alszom -
hogy jössz a gyalogúton - hajad s ruhád párolog
a hajnali fényben s áttöri szép lassan a felhőket mosolyod ...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése