Számára az élet egy kirakat,
ami előtt naponta elhalad.
És mennyibe kerül, tudja mindenről,
s esténként a kirakat elé fekszik.
Örök álmát álmodja arról,
hogy mihelyt nyúl valamiért,
megragadja egy kéz
és megtölti zsebeit, kezét és a szívét.
Már elment volna innen,
a világot járná,
ha az ábrándok léptei nem lennének
oly kérlelhetetlenek és súlyosak.
/Dabi István ford./
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése