ó, Uram,
csak ami ellenőrizhető,
azt hiszem el,
s tudom,
hogy nincs ilyen,
minden inog,
táncol a habokon,
amíg ereje van,
aztán elmerül,
vagy új alakban,
máshol vitézkedik
nincs amit megfoghatnék,
amihez mérhetném magam,
a mérték te lehetnél,
ha elhinnélek,
jó volna, ha lennél, Uram,
de nincs hozzád kapaszkodó,
egyedül vagyok az éjben,
egyedül, mint a többiek,
külön-külön a jégveremben,
egymástól is elszakadva
csak magamban bízhatom, Uram,
és ez iszonytató,
iszonytató és rettenetes,
Te igazán tudhatod, ha vagy,
hogy miért e szörnyű félelem,
már magamat sem tudom elviselni,
élni se, halni se kívánok:
régóta nem lenni szeretnék, Uram
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése