vadvirágok nőnek lépteim alatt.
Erdeink fürtökben kibomló haját
sejteti velem a megzörrenő faág.
Még a csend is csillaggá lesz bennem,
Téged tükrözve minden vízcseppben.
Te tálcán kínálod e régóta vágyott
rajtam áthulló, tükrözött világot,
s tudom: itt vagy, úgy nőttél belém,
mint holdsarlót növeszt Föld árnyéka: fény.
Míg szétöntöd az égen ez arany karimát,
szavakat adsz, hogy versből fonjak imát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése