„ Szíve kemény, mint a kő, oly kemény, mint az alsó malomkő.”
(Jób 41:24)
Talán még úgy is lehetne mondani: Szíve keményebb, mint a kő. Miért? Azért, mert jól tudjuk, hogy a kövekbe sok minden szépet, jót fel lehet írni, vagy bele lehet vésni.
Sajnos néha találkozunk olyan emberekkel, akiknek a szíve keményebb a kőnél. Igaz, nem mindenkihez. Vannak esetek, amikor valakivel szemben keményedik meg a szív. Jóbbal a tapasztalat mondatja ezeket a szavakat.
Mit is jelent a kemény szív? Egy megcsontosodott, változni képtelen életet; olyan lelket, amely önmagát helyezi a középpontba; olyan embert, aki képtelen az önkritikára, az önvizsgálatra. A keményszívű ember nem látja helyesen a másik embert. A keményszívű ember számára az az ember, aki nem úgy gondolkozik, mint ő, akadály, nehézség. Vagy ellenség, leküzdeni való gond. A keményszívű ember a templomba először járó emberben a problémás, gyanús ismeretlent látja, esetleg a régi ismerősét, aki furcsa, hogy idejött, eddig miért nem?
A keményszívű ember rugalmatlan, és csak a saját elképzelését hajlandó végigvinni. A keményszívű ember nem látja meg Istent sem. Ezekből következik, hogy a keményszívű ember nem jól látja magát sem. Az igazság bajnokaként, bátor harcosként, elvhű emberként tekint magára, miközben változni képtelen, szeretetlen, megkeseredett ember, aki nem csak, hogy másnak, de Istennek sem ad esélyt! A kemény szív képtelen a megtérésre, a megújulásra, csak önmaga körül kering. A végén pedig nem marad semmi, se a többi ember, sem Isten.
Isten előtt vizsgáljuk meg, hogy Krisztust követjük, vagy magunk körül forgunk csupán, szeretetlenül?
A kemény szív nem gyógyíthatatlan. Isten új szívet képes és akar adni. A kulcs maga Jézus Krisztus. Legyen szívünk, életünk Jézusé. Akkor nem kell félnünk a kemény szív betegségétől!
Forrás: Napi Ige és gondolat
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése