Reményik Sándor: Meghalni mégis egyedül kell

Lehet menyasszonyod, vagy feleséged,  

Apád, anyád, gyermeked, vagy testvéred -  

Lehet szeretőd és vad szenvedély  

Köthet hozzá, vagy könnyelmű szeszély -  

Vagy mint a forrás: fogyhatatlan vágy,  

Vagy vele-élés: mint a tenger, mély -  

Köthet hozzá egy forró, kéjes óra -  

Sok éjszaka vonagló lüktetése,  

Mely ködpárává foszlik virradóra -  

Kapaszkodhatsz egy hosszú lélek-láncba  

És szállhatsz, mint méh virágról-virágra -  

Ráborulhatsz egy élő-halott nemzet  

Égbe meredő szirt-ravatalára -  

Lehet szerelmed, mint ólom: nehéz,  

S lehet illanó, s tűnő, mint a fény  

És lehet, mint a koporsó: kemény.  

Befogadhat egy kis hálószoba -  

S egész országok fogadhatnak be -  

Az ágyad és az asztalod  

Minden nap rózsával lehet tele -  

Lehet, hogy egy babérerdőt aratsz -  

S mint játékközben a labdát a gyermek:  

Egyik kedves kéz a másikba perget -  

Álmodhatsz, szerethetsz és barátkozhatsz  

És végül mégis egyedül maradsz:  

Halálod egyedül kell elviselned.