fekete felhők erőszakosan tolják
maguk előtt a szelíd bárányfelhőket.
Fokról fokra sajátítják ki az egész égboltot,
utat követelve maguknak.
Előfutáruk, a szél harangozza be
vihar nagyúr közeledtét,
főhajtásra ítélve minden élőlényt.
Lombját mélyen leeresztő fakorona
surrogva bókol, mintha félne,
pedig csak gyenge ágait óvja.
Tombolva érkezik a vihar:
mindent felkavar és beborít,
csavar, tép, táncra perdít.
A vad forgatagban
kitekert fatörzsek
fájdalmas süvöltése hallik.
Az ég sötétül,
s felépül viharváros.
Hajlongják erdők.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése