Istenem, köszönöm az életem,
kis kertemen át, az elérhetetlen
végtelent – érzem örök lelkedet,
felfoghatatlan jövendölésedet –,
köszönöm, hogy nem árultad el
titkodat, hogy nyomban visszaéljek.
Köszönöm, hogy adtál embertestet,
jó feleséget, és szép gyermeket.
Köszönöm a táplálékot, a vizet,
kiszáradt, táskás földön a hitet,
főleg az éltető anyanyelvet.
Köszönöm a fájón felemelő
érzékenységet, a mai népek
tengerében a magyar jövőmet.
Köszönöm Egeden a sötét felleget,
az aláhulló, kövér vízcseppeket,
a sziklaként rám borult terheket,
mindent, őszintén megköszönhetek,
mindent általad, veled szerethetek,
mint kimerült, beteg ember tüdeje
a friss levegőt, a gyors lélegzetet,
a gyógyító hitet és fűszereket.
Köszönöm, hogy adtál türelmet,
hogy hallgassam a fecsegőket,
és adtál hozzá jó egészséget,
hogy halljam tiszta beszédedet.
Istenem, millió imával tartozom.
Köszönöm fényes, áldásos Napodat,
bearanyozza az arcomat, arcunkat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése