2014. március 16., vasárnap
Lucian Blaga: Isten árnyéka
Minden, amit látsz, Isten árnya csak:
ami szétválik s egyesül a térben,
földben, fövenyen és hullámverésben,
út és utas örök együttesében,
a hold így úszik el egy kút vizében.
Isten árnyéka erősebb a fényben,
más árnynál súlyosabb. És sosem észrevétlen.
Összegyűjtheted kertben vagy vetésben.
Ihatod egy korty hűvösében.
/ Tandori Dezső ford./
József Attila: Egyszerű vers
Mikor már minden sötét és felszakad köröttünk lilán az ég, akkor
szeretném látni a szemedet.
Mikor látlak, csak a szemedet nézem és szeretném megcsókolni
kezedet merészen.
Szeretném megcsókolni s mikor ott vagyok Melletted, tudom, hogy
nem fogom megcsókolni a kezedet.
Füssy Angéla: Lemondás
Nem vagyok,
csak könny az arcodon,
– mely megfagy egy téli
hajnalon.
Nem leszek,
csak mosoly az ajkadon
– mely felragyog egy magányos
alkonyon.
Füssy Angéla: Ébredés
Míg paplankék éj alatt
Test a testért mond éppen imát
Bőrömbe ég ajkadról a parázs,
Tátongó sötét torok –
Nyeldeklő láng ölemben a vágy
Felébredek
Még ablaküvegen átnyújtod kezed
Hiányzol
Csak az árnyék játszik a falon!
Pilinszky János: Egy szép napon
Mindíg az elhányt bádogkanalat,
a nyomorúság lim-lom tájait kerestem,
remélve, hogy egy szép napon
elönt a sírás, visszafogad szeliden
a régi udvar, otthonunk
borostyán csöndje, susogása.
Mindíg,
mindíg is hazavágytam.
Balási András: Között
Az évszakokkal mérem az időt.
Tavasz van. De, lehet, ez is csak álom.
Sovány veréb száll az ablak előtt,
egyensúlyoz egy jéghalvány sugáron,
el-elcsúszik, s a szellő finoman
felkapja a kis idétlenkedőt.
Jó így. Mélyen, igazán elszakadtan,
halk mondatok, ömlő álmok között.
Tavasz van. Nem látom. Talán nem is kell.
Minden itt van. Itt vagy, lehunyt szemekkel,
mellettem. Illatod csupa mosoly.
Izzó derűm féltő burkot lehel rád,
betakargat, mint reszketeg ágacskát
egy pufók, fontoskodó ködgomoly.
Tavasz van. De, lehet, ez is csak álom.
Sovány veréb száll az ablak előtt,
egyensúlyoz egy jéghalvány sugáron,
el-elcsúszik, s a szellő finoman
felkapja a kis idétlenkedőt.
Jó így. Mélyen, igazán elszakadtan,
halk mondatok, ömlő álmok között.
Tavasz van. Nem látom. Talán nem is kell.
Minden itt van. Itt vagy, lehunyt szemekkel,
mellettem. Illatod csupa mosoly.
Izzó derűm féltő burkot lehel rád,
betakargat, mint reszketeg ágacskát
egy pufók, fontoskodó ködgomoly.
2014. március 7., péntek
Idézetek az elmúlásról, fotóimmal
"A vándor útja véget ért, az út elfogyott."
"Az emberek azt kérdezik: mi lesz a halál után? Erre így kell felelni: ha te nem csak szájaddal, hanem szívből mondod - legyen meg a te akaratod, ahogyan a földön, úgy a mennyben is - ez azt jelenti, ahogy ebben az ideiglenes létben, úgy az öröklétben is, neked gondolkodnod sem kell arról, mi lesz a halál után. Add át magad a Mindenható akaratának, dicsőítve őt; tudván, hogy ő a szeretet - így hát mitől kellene félned? Krisztus haldokolva mondta: "Atyám! Rád bízom lelkemet!" Ha valaki ezeket a szavakat nem csak a szájával mondja, hanem tiszta szívből, akkor annak az embernek több nem kell.
Ha az én lelkem visszatér az Atyához, akkor vele semmi a legjobbon kívül, nem történhet." Lev Tolsztoj
"Ha megbarátkoztunk a halállal, minden hetet, minden napot ajándéknak tekintünk majd."
"Nehéz meghalni azoknak, akiknek nincsen Megváltójuk."
"S ha a feledés gyomja a sírodra nő,
Nem utal rád más, csak egy megkopott kő."
"Már hallgat a szív. Fölhangosodnak
Isten léptei."
|
23. Zsoltár
Dávid zsoltára
Az Úr az én pásztorom; nem szűkölködöm.
Fűves legelőkön nyugtat engem, és csendes vizekhez terelget engem.
Lelkemet megvidámítja, az igazság ösvényein vezet engem az ő nevéért.
Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól,
mert te velem vagy; a te veszsződ és botod, azok vigasztalnak engem.
Asztalt terítesz nékem az én ellenségeim előtt; elárasztod fejem olajjal;
csordultig van a poharam.
Bizonyára jóságod és kegyelmed követnek engem életem minden napján,
s az Úr házában lakozom hosszú ideig.
Dávid zsoltára
Az Úr az én pásztorom; nem szűkölködöm.
Fűves legelőkön nyugtat engem, és csendes vizekhez terelget engem.
Lelkemet megvidámítja, az igazság ösvényein vezet engem az ő nevéért.
Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól,
mert te velem vagy; a te veszsződ és botod, azok vigasztalnak engem.
Asztalt terítesz nékem az én ellenségeim előtt; elárasztod fejem olajjal;
csordultig van a poharam.
Bizonyára jóságod és kegyelmed követnek engem életem minden napján,
s az Úr házában lakozom hosszú ideig.
A temetőben kivágott tölgyfa. Amikor megláttam, ez a gondolat villant át rajtam, az élet diadala a halál felett.
"...ha meghal is él..." (János 11, 25b)
Annyira, de annyira egyértelmű... vagy mégsem?
Pilinszky János: Bár színem fekete
Végűl mindíg Isten útját követtem,
bár színem fekete.
Ezért, ha egyszer elfogadtatom,
úgy leszek az üdvözültek sorában,
mint leeresztett sötét zászló,
becsavart lobogó,
szótlanúl és jelentés nélkűl,
és mindeneknél boldogabban.
Bella István: Csönd van
Egy sárga körfűrész néhányat perdül
az égen – hallgatok.
Nyakamba hull a fény, közelről
érzem a fűrészporszagot.
Annyi suta harc, félszeg hadakozásom
után hát itt delel
a madárlátta béke ákom-bákom
nyarával, papírrepülőivel.
Csönd van csillagban, csontban, porszemekben.
Elnyúlva, jóízűn
napoznak izmaim, ing nélkül, csupasz testtel
a friss, jó levegőn.
A munka csöndje ez, csak ennyi: félig-
szítt cigarettám eldobom.
Teremtés előtti tűnődés fénylik
számon s a szerszámokon.
az égen – hallgatok.
Nyakamba hull a fény, közelről
érzem a fűrészporszagot.
Annyi suta harc, félszeg hadakozásom
után hát itt delel
a madárlátta béke ákom-bákom
nyarával, papírrepülőivel.
Csönd van csillagban, csontban, porszemekben.
Elnyúlva, jóízűn
napoznak izmaim, ing nélkül, csupasz testtel
a friss, jó levegőn.
A munka csöndje ez, csak ennyi: félig-
szítt cigarettám eldobom.
Teremtés előtti tűnődés fénylik
számon s a szerszámokon.
2014. március 4., kedd
Lakatos István: Üzenet
Nincs senkim, csak te. Csak te, aki nem vagy,
beláthatatlan és határtalan!
Halálrasebzett madár - hull a porba,
lábadhoz, utolsó szavam.
Kassák Lajos: Hajnali ének
Földet és vizet hoztam néked, biztonságot és megenyhülést,
miként valaha láttam a nehézkes parasztoknál,
akik lányért jöttek a szomszéd faluból s földet és vizet hoztak ajándékba.
Ó, eleven és kivánatos asszony, ruháid tarka szirmai közt!
Ez a föld teremje meg táplálékod, ez a viz enyhitse szomjuságod.
Itt állok házad küszöbén és várom, hogy fehér szárnyaikkal táruljanak az ajtók,
a muskátlik bólintsanak felém illatozón piros fejükkel s a him madárka
szólaljon meg kalitkájában, ahogyan szólani illő az érkező vendég előtt.
Messziről érkeztem bizony, tekintetem fáradt s a lábaim térdig sárosak,
de mégis ugy érzem, táncraperdülnék előtted és kacsintanék szemeimmel,
összetapsikolnám tenyereimet, mint az ujjongó gyerekek, ha látnám,
hogy megjelensz a küszöbön, ruháid tarka szirmai között, kedvesem.
Földet és vizet hoztam ajándékba és halld, most versemmel muzsikálok,
hódolat ez és dicséret ez szépségednek és kivánatosságodnak,
amig ritmusaim szállnak, szállnak hegyeken és völgyeken át.
miként valaha láttam a nehézkes parasztoknál,
akik lányért jöttek a szomszéd faluból s földet és vizet hoztak ajándékba.
Ó, eleven és kivánatos asszony, ruháid tarka szirmai közt!
Ez a föld teremje meg táplálékod, ez a viz enyhitse szomjuságod.
Itt állok házad küszöbén és várom, hogy fehér szárnyaikkal táruljanak az ajtók,
a muskátlik bólintsanak felém illatozón piros fejükkel s a him madárka
szólaljon meg kalitkájában, ahogyan szólani illő az érkező vendég előtt.
Messziről érkeztem bizony, tekintetem fáradt s a lábaim térdig sárosak,
de mégis ugy érzem, táncraperdülnék előtted és kacsintanék szemeimmel,
összetapsikolnám tenyereimet, mint az ujjongó gyerekek, ha látnám,
hogy megjelensz a küszöbön, ruháid tarka szirmai között, kedvesem.
Földet és vizet hoztam ajándékba és halld, most versemmel muzsikálok,
hódolat ez és dicséret ez szépségednek és kivánatosságodnak,
amig ritmusaim szállnak, szállnak hegyeken és völgyeken át.
2014. március 3., hétfő
Zágorec-Csuka Judit: Szívem szívedben
Engedd, hogy öleljelek szilajon,
hogy lüktessen szívem szívedben,folyjon a vér ereimből ereidbe, hogy
benned ébredjek, keljen fel a napom
homlokodon, s járja át a fény!
Engedd, hogy megtaláljam benned
az elveszett csendet, a fagyos szeleket,
hideg madarainkat, amelyeket szerettünk,
dédelgettünk, takarjon be a havazásod,
elveszett fiatalságod!
Engedd, hogy veled szülessen meg ez a perc is,
hiszen győznöd kell, győznünk kell ezen a reggelen,
zengjenek hárfák, háborogjon azúr tengerünk,
vergődjenek habjaink, s öleljen át a kék égbolt!
Zágorec-Csuka Judit: Szétszóratás
Hiába mondod, kedvesem, hogy az idő, amelyben élek,
a még megnemszületett prófétáknak kedvez, akik
majd napsugaras szőlőhegyek lankáiról gyűjtik
a nektárt, mint az ügyes méhecskék!
Ne mondd, kedvesem, hogy él még bennünk
valami abból a tűzből, amelyet Prométheusz
lopott el az Istenektől, ha reggelre már
belefulladunk mozdulatlan önmagunkba!
Ne mondd, kedvesem, hogy kezeink nyomain
járkál a jóság arkangyala, ha meddő újsághírek
és lázadó gyűlések zajától hangos a századunk,
ha álmaink helyett káromkodások visszhangjába
temetkezünk!
Hiába mondod, kedvesem, hogy kizökkenthetetlen
az örökös anyag szerkezete, ha az emberek
hirtelen összetört oszlopaik alá fekszenek,
este már nem akarják látni a fák porbahajlott
ajándékát, a csillaghullást.
a még megnemszületett prófétáknak kedvez, akik
majd napsugaras szőlőhegyek lankáiról gyűjtik
a nektárt, mint az ügyes méhecskék!
Ne mondd, kedvesem, hogy él még bennünk
valami abból a tűzből, amelyet Prométheusz
lopott el az Istenektől, ha reggelre már
belefulladunk mozdulatlan önmagunkba!
Ne mondd, kedvesem, hogy kezeink nyomain
járkál a jóság arkangyala, ha meddő újsághírek
és lázadó gyűlések zajától hangos a századunk,
ha álmaink helyett káromkodások visszhangjába
temetkezünk!
Hiába mondod, kedvesem, hogy kizökkenthetetlen
az örökös anyag szerkezete, ha az emberek
hirtelen összetört oszlopaik alá fekszenek,
este már nem akarják látni a fák porbahajlott
ajándékát, a csillaghullást.
Zágorec-Csuka Judit: Megérkezés
Hogy megérkezzél oda,
ahova elindultál,
hogy végre úton legyél,
és meghajoljál
a teremtő előtt,
hogy megadta ezt neked.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)